Előszó
A forma gyűjtőfogalom, amely magában foglalja a műalkotás minden külső, érzékelhető elemét. Esztétikai értelemben a forma a "megvalósult tartalom" (Újfalussy). A zenében a ritmika, a dallam, az...
Tovább
Előszó
A forma gyűjtőfogalom, amely magában foglalja a műalkotás minden külső, érzékelhető elemét. Esztétikai értelemben a forma a "megvalósult tartalom" (Újfalussy). A zenében a ritmika, a dallam, az együtthangzás, a hangszín, a hangerő együttesen és egymástól elválaszthatatlanul vesz részt a formaalkotásban. Az alkotóelemek felhasználási módja, fontossági sorrendje, formaalkotó szerepe sokféle. Függ az adott zenetörténeti korszaktól, a zeneszerző egyéni stílusától, a választott műfajtól, a gondolati, érzelmi tartalomtól. Egy dobszólóban például a ritmus és hangszín meghatározó jelentőségű, a dallam és együtthangzás szerepe elhanyagolható. Bach utolsó műve, A fúga művészete egyetlen témára épülő fúgák és kánonok sorozatából áll, de a szerző nem jelölte meg sem az előadó apparátust (milyen hangszerrel vagy hangszerekkel adják elő), sem az előadás módját, a tempót és a dinamikát. Itt tehát a hangszín vált elhanyagolható tényezővé.
A formálásmód a zeneszerző arra irányuló tevékenysége, hogy az alkotóelemek felhasználásával valamilyen zenei építményt hozzon létre, olyan műalkotást, amelyben a részek egymással és a mű egészével szoros egységet alkotnak. így jön létre a zenei szerkezet, a szűkebb értelemben vett zenei forma. A formálásmód alapvető törvényszerűségei minden műalkotásra érvényesek, de a konkrét megvalósítás módja koronként, szerzőnként, sőt művenként végtelenül sokféle, a zenemű létrehozásának eszközei kimeríthetetlenek.
Minthogy a zene elsősorban időbeli művészet, a mű részei fokozatosan, egymás után, és nem a térben egymásra halmozódva jutnak el tudatunkba. Helytelen lenne azonban, ha a művek vizsgálatakor csak ezt az egymásutániságot vennénk figyelembe, és nem törődnénk a folyamat eredményeként létrejövő egésszel, azzal a lélektani hatással, amelyet a teljes műben lezajló hullámzások, indulások és érkezések, újra indulások, újabb érkezések, változások, átalakulások, "ígéretek és megvalósulások" idéznek elő. A formai elemek csak a mű egészében nyerik el valóságos értelmüket, töltik be formai funkciójukat. A részek aprólékos vizsgálata szükséges az eszközök áttekintése és megértése céljából, de meg kell szereznünk azt a képességet is, hogy - zenei emlékezetünk segítségével - a részeket a nagy egészbe, a folyamatba is el tudjuk helyezni.
Vissza