Forgószélben

Előszó

Szerb Antal szerint az embereket érdekli a történelem, de bizalmatlanok a történelemmel mint tudománnyal szemben. Ha ez a régebbi keltű megfigyelés bizonyos értelemben felszabadulás utáni történetírásunkra is kiterjeszthető, úgy ennek többek között az a magyarázata, hogy hosszú ideig nem azoknak a témáknak a kidolgozására összpontosította figyelmét, amelyekre a közvélemény igényt tartott. Kialakulóban volt egy olyan álláspont, amely gyakorlatilag csaknem lehetetlenné tette a legújabb kori történet sok, úgynevezett "kényes" problémájának tudományos jellegű, sokoldalú feldolgozását.
Nyilvánvaló azonban, hogy az olvasóközönség olyan korszakokról is tudni akart, amelyeknek tevőleges résztvevője vagy legalábbis szemtanúja volt, és választ várt a közelmúlt jó néhány bonyolult és tisztázatlan kérdésére.
Azoknak a történetírói elgondolásoknak, amelyek igyekeztek eleget tenni az effajta igényeknek, kedveztek az alkotó munkára s a bonyolult kérdések feldolgozására ösztönző tudománypolitikai törekvések. Így például tudományos és kulturális életünk nagy fontosságú dokumentumai: a burzsoá nacionalizmusról és a proletár internacionalizmusról szóló tézisek. Már maga az a közlemény, hogy a nacionalizmus elleni eszmei harc első frontvonalába a tézisek a társadalomtudományokat küldik, jelzi azokat a megnövekedett feladatokat, amelyek a történetírás ra várnak. Még inkább a tézisek konkrét útmutatásai, amelyek megállapítják egyfelől, hogy a "nacionalista hírverés hamisan azonosítja az első világháborút követő versailles-i rendszert és az 1946. évi párizsi békeszerződéseket, megfeledkezve a kettő különbségéről és mindarról, ami Versailles és Párizs között történt.", más felől "meghamisítja azokat a történelmi és néprajzi tényeket, amelyek a jelenlegi határok kialakulásában közrejátszottak". Vissza