Forgószél

Előszó

A természet nem sokat törődik a gyakran meggondolatlan emberi cselekedetekkel. Fütyül a lángokba borított világra, s ha valaminek eljön az ideje, emberi akarat aligha állhat útjába. Csendesen, pontosan és szívósan végzi a maga dolgát.
A legjobban várt évszak, a tavasz is beköszöntött. Valamivel korábban érkezett meg, mint máskor, s azzal kezdte, hogy a tél nyomait eltakarította. A dombok aljából kiseperte a megmaradt havat és felszökött a vadrózsabokor legfelső ágára. Ott az alvó rügyeket bimbóba csókolta. Zengő, pattanó rügyek ujjongása verte el a csendet. A réteken a zöldre pingált zsenge fűszálakból puha bársonytakarót horgolt. A közepébe pedig szép fehér margarétát, s néhány mezei szegfűt tűzött.
A földre boruló égboltról sem feledkezett meg. Kicsalta fészkéből a kis pacsirtát, s felrepítette a magasba, a felhők fölé, hogy dalolva hirdesse a megújuló természet diadalát: íme itt a tavasz, újra megérkezett.
Ebben az évben Magyarországon sokan észre sem vették, hogy tavaszra fordult az idő. Az emberek mással voltak elfoglalva. Az életük forgott kockán. Senki sem tudta, hogy felébred-e másnap vagy sem? S ha igen, vajon mit hoz a következő pillanat? Lehajtják-e estére fejüket valahol vagy sem? Egyszóval tartott még a háború, de már a vége felé közeledett. Az eltorzult és feldúlt világ utolsó véres fellángolása volt ez. Vissza

Fülszöveg

Solymossy Olivér (Noszoly, 1914. - Stockholm, 1986.) író, költő, színész, pedagógus. A kolozsvári unitárius gimnázium elvégzése után, 1938-39-ben ösztöndíjas színész a kolozsvári színháznál, 1939-50-ben a Földművelésügyi Minisztérium tisztviselője. Közben, 1940-44-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen tanári, 1948-ban pedig a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1953-55-ben a Déryné Állami Faluszínház tagja, közben klubvezető, 1957-59-ben a bp.-i Ady Endre Kultúrotthon igazgatója. 1959-63-ban Szentendrén, 1963-73-ban Bp.-en általános iskolai tanár. 1973-tól Svédországban élt. Novellái, versei Erdélyben a Pásztortűz, az Ellenzék és a Brassói Lapok c. lapokban, Svédországban a Femina, az Áret Runt c. svéd lapokban, valamint az emigráció magyar újságjaiban jelentek meg. Bp.-en és Szentendrén főleg ifjúsági színdarabokat és mesejátékokat írt. Ezért 1962-ben megkapta "Az oktatásügy kiváló dolgozója" kitüntetést. Pedagógiai tanulmányaiban is a színjátszás és a nevelés kérdéseivel foglalkozott. Svédországban tevékenyen vet részt a Sveriges Radio kulturális, irodalmi műsoraiban. Stockholmban írt elbeszéléseiben és regényeiben - az idegen környezetbe való beilleszkedés problémái mellett - hűen és humorral ábrázolja az átalakuló modern svéd társadalmat.
Művei: Egyedül (novellák, Kolozsvár, 1938), Önmagamtól távol (novellák, Kolozsvár, 1940), A róka, a medve és favágó (verses mesejáték, a Rádió bemutatta 1956) Hamupipőke (verses mesejáték, az Ady Endre Kultúrotthon mutatta be 1958) A csapda (ifjúsági színmű, Szentendre, 1960), Mese a névmásokról (verses mesejáték, uo., 1961), Járatlan utakon - Pá okända vägar (elbeszélések, magyar-svéd, Borás, 1980). (A Magyar és a Nyugati Magyar Irodalmi Lexikon adatai). További művei: A róka, a medve és a favágó c. mesejáték fordítáa német nyelvre, Budapest, 1999., Forgószél (regény, Budapest-Stockholm, 1999, a clevelandi Árpád Akadémia irodalmi pályázatán kitüntetésben részesült, 1979).
További kiadatlan művei: Színház és nevelés (doktori disszertáció, Budapest, 1948) és Látomás (regény, Stockholm, 1984). Vissza