Forgóajtó

Fülszöveg

FORGÓAJTÓ mint a nagyvárosi élet jelképe embersorsokat indít és irányít. Passuth László legújabb regényének központja szintén a forgóajtó. A bankpalota márványlépcsőjén lejön egy ember, kilép az esti utcába, felnéz a világos ablakokra: búcsúzik. Míg külföldi tárgyalásra készül - megelevenedik előtte kis világa, melynek izgalmas légköre, sajátos embertípusai s háromnegyedszázados története mindeddig rejtve maradt a legtöbb olvasó előtt. A nehéz utazásra készülő Ádám lelkiismeretének válságai között megbízása arra kényszeríti, hogy ingatag, de zseniális főnökének tervét hajtja végre, melynek tragikus körvonalai előtte csak most bontakoznak ki. Svájc havasi világa tisztaságában a nagy, nemzetközi színjáték szereplői: a különös szobrokat mintázó csodálatos Kira, Ágnes, a világjáró újságíró s a csendes Márta, aki hivatali szobájának árnyékaiból emelkedik ki. Ám ugyanakkor feltűnik a két „idegen" is: a bölcsen humánus volt miniszter s alantasa, a levantinus - szerepének ferdeségével. Közben az olvasó egyre erősebben érzi annak a nagy, átfogó egyéniségnek a súlyát, akinek hatása alol nem tudtak sohasem megszabadulni az intézetben a „régiek". Az a világ, melyet a történet fog össze - a legkülönösebb sorsú s életformájú emberek küzdőhelye. A fojtott líra, mely végigvonul rajta, bizonysága annak, hogy az író évtizedek élményanyagából merített akkor, amikor kiformálta az „igazgatók lázadásának" különös történetét. Passuth Lászlót közönségünk inkább mint történeti regények íróját ismeri az Esőisten siratja Mexikót a Nápolyi Johanna s a Bíborban született nyomán. Ám ezek az írói képességek itt sem halványodnak el: képei történeti mélységükben ábrázolják a második világháború kitörését megelőző esztendőket, azt a különös kört, melynek az író a „Forgóajtó"- ban tárja elénk mesterien írt regényes fejezetét. Vissza