Forgó komédia

Fülszöveg

Vasváry Ödön. a hajdanvolt református esperes ezeket írta: „Az olvasó bámul a megírt témák sokféleségén, de tudja, hogy a megírt élettöredékek mögött még számtalan más epizód emléke is él, amelyek még megírásra várnak. Vajon lesz-e kedve az írónak újabb kötetekkel megajándékozni a külföldön élő magyarságot?"
Az olvasók leveleiből bemutatok két olyat, amelyekre halálos holtomig büszke maradok. Az egyiket Burján Gyula írta Chicago-ból. „Ismeretlenül kopogtatok be hozzád, mért rádöbbentem, hogy valahol ezt a nevet, a Te nevedet már hallottam, sót írásaidat is olvasgattam mint szegedi bölcsészhallgató. Akkoriban Szegeden működtél, mint a Szegedi, Napló főszerkesztője, annak bizony már közel negyven esztendeje. Bár személyesen nem ismerlek, de neved és munkásságod már annakidején is a MAGYARSÁGOT jelentette." A következő levél, amit bemutatok, fölöttébb érdekes, és tanulságos. Azt'( bizonyítja, hogy az iró nemcsak a lelkek megtartására, de a lelkek ébresztésére is el van kötelezve.... Tovább

Fülszöveg

Vasváry Ödön. a hajdanvolt református esperes ezeket írta: „Az olvasó bámul a megírt témák sokféleségén, de tudja, hogy a megírt élettöredékek mögött még számtalan más epizód emléke is él, amelyek még megírásra várnak. Vajon lesz-e kedve az írónak újabb kötetekkel megajándékozni a külföldön élő magyarságot?"
Az olvasók leveleiből bemutatok két olyat, amelyekre halálos holtomig büszke maradok. Az egyiket Burján Gyula írta Chicago-ból. „Ismeretlenül kopogtatok be hozzád, mért rádöbbentem, hogy valahol ezt a nevet, a Te nevedet már hallottam, sót írásaidat is olvasgattam mint szegedi bölcsészhallgató. Akkoriban Szegeden működtél, mint a Szegedi, Napló főszerkesztője, annak bizony már közel negyven esztendeje. Bár személyesen nem ismerlek, de neved és munkásságod már annakidején is a MAGYARSÁGOT jelentette." A következő levél, amit bemutatok, fölöttébb érdekes, és tanulságos. Azt'( bizonyítja, hogy az iró nemcsak a lelkek megtartására, de a lelkek ébresztésére is el van kötelezve. Szól pedig a levél ekképpen: „Most fejeztem be az Ön könyvét, és muszáj volt, hogy írjak. A könyvet apámnak vettem karácsonyi ajándékba, unalomból elkezdtem lapozgatni, és nem is tudtam letenni, míg be nem fejeztem. Én egy tíz éves gyerek voltam, amikor 1956-ban kijöttünk Kanadába. Magyar irodalommal, helyesírással. sajnos keveset törődtem, és még kevesebbet foglalkoztam. Itt, ebben az amerikai városban francia nyelvtanárnő vagyok a high schoolban. Az Ön kedves könyve aláhúzta nekem azt a szót, hogy magyar vagyok, magyarnak születtem, nagyon szépen köszönöm, és ígérem, hogy ezt többet soha nem fogom elfelejteni. Maradok hálás köszönettel és tisztelettel: Hettinger Mária."
Ezek a mellémállások adták, s adják az erőt arra, hogy írjak, hogy rögzítsem és átadjam az álmaimat, az én múltamat mindazoknak, akik velem élnek itt. az emigrációban.Otthon még nem jutottunk el odáig, hogy kiadják a könyveimet, de remélem, ennek is eljön már hamarosan az ideje. Vissza