Előszó
Részlet a kötetből:
VIGASZTALÓ
Mikor hírülvitték az öregapámnak, hogy én megszülettem, s az első unokája fiu, az öreg ur szomorúan felsóhajtott:
- Szegény gyerek! Ez is ugatni fog már!......
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
VIGASZTALÓ
Mikor hírülvitték az öregapámnak, hogy én megszülettem, s az első unokája fiu, az öreg ur szomorúan felsóhajtott:
- Szegény gyerek! Ez is ugatni fog már!...
Az én születésem idejében ugyanis még német világ volt Magyarországon, s Bécs az ő ideküldött kedves cseh beamtereivel mindenáron le akarta szoktatni a magyarokat arról, hogy magyarul beszéljenek. Az én öregapám hát nagy keserűségében arra gondolt, hogy az unokájából immár németet nevelnek, aki azon a nyelven fog beszélni, melyet mifelénk akkoriban csak a vadászkutyák értettek.
Aggódó öregapám csalódott, mert mikorra én megtanultam beszélni, a németnek s a cseh beamtereknek hire-hamva sem volt Magyarországon, s bár azután a középiskolában a magyar tanrend szerint tanították a német nyelvet, bizony arról a derék professzorunkról, aki egészen kitünö debreceni kiejtéssel beszélte Goethe nyelvét, olyan kevés ragadt rám, hogy az öregapám vadászkutyái, ha szóbaállottam velük, mindig nagyon csóválták a fejüket az elhibázott der-die-das-ok miatt!
...Erdélyben, a Felvidéken, s a Bánátban most is születnek unokák, akiknek az öregapja mostanában mind olyasmit gondol, mint egykor az én öregapám. Nem, nagyapók, ne csüggedjen kegyelmetek, mert bizony igaz a Bach-korszakbeli nóta, hogy: a nyulból nem lesz jáger s krinolinból hózentráger!
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal