Fordulópont 2010/4

Előszó

Ideje a számvetésnek?
Előző lapszámunk borítójára olyan kérdés került, amelyet inkább vágyak és remények kifejezéseként fogalmaztunk meg, azt kérdezvén, hogy - van/lesz: fordulat a gyermekkultúrában? A jelzéseken és az érveléseken túl mit tehet egy szerkesztőség? - reméli és várja a visszajelzést... Nos, a FORDULÓPONTnak az "egy híján 50." száma megjelenése óta visszajelzések özönét indította el, a Magyar Írószövetségben szervezett vitafórumon népes közönség előtt jeles szakértők mondták el gondolataikat a gyermekkultúra olyannyira várt "fordulatáról"; a tévéműsorban (nagyobb nyilvánosság előtt) is felvethettünk jó néhány közérdekű igényt, de ami talán a legfontosabb: találkozókon, szenvedélyes vitákban, tanulságos eszmecserékben tapasztalhattuk, hogy valaminek érezhetően elérkezett az ideje.
A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron egyetemi hallgatókkal, Sepsiszentgyörgyön szakemberekkel, Baróton iskolás gyerekekkel, Budapesten kollégákkal, szakmabéliekkel és "átlagolvasókkal" egyaránt találkozva meggyőződhettünk közel másfél évtizede hirdetett programunk hatékonyságáról. Arról, hogy most már egyre szélesebb körben válik nyilvánvalóvá GYERMEKEKRŐL - GYERMEKEKÉRT - GYERMEKEKNEK programunk igazsága: egyedül senkinek nem fog menni... Mindenkinek (egyik a másiktól tanulva) többet kell tudnia a gyermekekről, mint egységes emberi személyiségről, mindenkinek át kell gondolnia, hogy ez ismeretek birtokában mit tehetünk a gyermekekért, és mindannyiunknak, nekünk, szülőknek, matek és irodalom tanároknak és más "gyermek-érdekelt felnőtt társadalmaknak" (!) gyermekkultúrát kell biztosítaniuk a gyermekeknek. Vissza