FONS 1994/3.

Előszó

A Fons harmadik számát tartja kezében a Tisztelt Olvasó, és ez azt jelenti, hogy sikeresen túljutottunk fennállásunk első évén. Ahogy a szerkesztőség egyik tagja találóan megjegyezte: „a szerkesztői tapasztalatlanság Szküllája és az anyagi nehézségek Kharübdisze között mégiscsak áthajóztunk". Három számban összesen tizenegy tanulmány, közlemény, forrásközlés vagy könyvismertetés jelzi, hogy ez a nemzedék is érik-megérett a tudományos kutatómunkára és kutatási eredményeinek közzétételére. Az első és második szám kedvező fogadtatásban részesült a levéltárosok, történészek és történelemtanárok körében, több magánszemély és közintézmény kérte a számok visszamenőleges megküldését. Ismételten szeretnénk köszönetet mondani minden támogató levélért, minden dicsérő és bíráló mondatért, melyeket továbbra is várunk, hogy ezek segítségével tovább tökéletesíthessük lapunk színvonalát. Kezdettől fogva felvállalt célunk volt és maradt, hogy megkülönböztetett tisztelettel viseltessünk múlt századi és századeleji nagy formátumú hazai történészeink iránt, és ennek megfelelően - mintegy hagyományteremtő célzattal - e tekintélyes történészi kör kéziratban maradt hagyatékát feltárjuk és közzétegyük, megfelelő bevezető kíséretében. E számunkban Fejérpataky László paleográfiai értekezésének fennmaradt részével ismerkedhetnek meg Olvasóink. Témáját tekintve a hazai tudomány által marginális területnek vélt, és emiatt kissé elhanyagolt kérdéskörhöz, a hódoltsági hittérítő tevékenységhez kapcsolódik második közlemény-forrásközlésünk, melyben a szerző a témához kapcsolódó irodalom minél bőségesebb felsorolását is célul tűzte ki. A bevezető közleményt követő forrásnál formai változtatást is alkalmaztunk, a sorok sűrítésével a publikációs terjedelmet növeltük meg. Vissza