Fülszöveg
De egyszer ott felejtesz... jutott eszembe
egy falnál, az Eiffel közelében,
miért? És felírni ezt! Miért kellett? Hideg volt,
Szpéró halott, egy éjszaka ott felejtette őt
az Álom, „ma is viszketek" - viszketek olykor,
nem bírok aludni, urémia
jelei ezek, diagnosztizáltam
a veréb madárnál, másfél órát
vakarózott önkívületben, megismert-e még
engem, ahogy kezemben tartottam, míg lenne,
legyen így, míg lehet, igék. Csend
lett, ült, alszik, azt hittem,
már rég halott volt. Este rám tör néha
a viszketés, nem bírok aludni. Minden zavar!
Ezt mondom, hogy „nem, nem zavarsz", ha valaki ezt kérdi,
„engem minden zavar". Nem hagy nyugodni, hogy ezt a
Szabó Lőrinc-sorpárt fel kell jegyeznem. Ott, Párizsban,
hirtelen, miért? Végre egy pad, a falon írhatok
(írás a falon! Ennek csak entellektüelek örvendenek meg,
sikoltozva, egybeesések hívei), lehúzom kesztyűm,
írok, ezt írom+megnyugszom. Az írás, akár ha vakarózás
lenne. Megyek tovább, a Szabó...
Tovább
Fülszöveg
De egyszer ott felejtesz... jutott eszembe
egy falnál, az Eiffel közelében,
miért? És felírni ezt! Miért kellett? Hideg volt,
Szpéró halott, egy éjszaka ott felejtette őt
az Álom, „ma is viszketek" - viszketek olykor,
nem bírok aludni, urémia
jelei ezek, diagnosztizáltam
a veréb madárnál, másfél órát
vakarózott önkívületben, megismert-e még
engem, ahogy kezemben tartottam, míg lenne,
legyen így, míg lehet, igék. Csend
lett, ült, alszik, azt hittem,
már rég halott volt. Este rám tör néha
a viszketés, nem bírok aludni. Minden zavar!
Ezt mondom, hogy „nem, nem zavarsz", ha valaki ezt kérdi,
„engem minden zavar". Nem hagy nyugodni, hogy ezt a
Szabó Lőrinc-sorpárt fel kell jegyeznem. Ott, Párizsban,
hirtelen, miért? Végre egy pad, a falon írhatok
(írás a falon! Ennek csak entellektüelek örvendenek meg,
sikoltozva, egybeesések hívei), lehúzom kesztyűm,
írok, ezt írom+megnyugszom. Az írás, akár ha vakarózás
lenne. Megyek tovább, a Szabó Lőrinc-sport megvolt,
jöhetnek a lovak. Egyszer ott felejtesz valahol, elégedetten
viszem jegyzetfüzetemben, ott áll. Demoralizáló valami: mi
ez? Mi... mi... hideg e kéz, ah, mint egy ária. Hol a
kesztyűm? Mint egy opera librettója, röhej összhangzás:
a padon, ahol az ottfelejtős sorpárt
felírtam... ott feledtem a kesztyűmet! Ez volt rejtett értelme.
Vissza