"Fölrepülni rajban"

Előszó

Bevallom, hosszas és nehéz vívódások után született meg, - nem utolsó sorban mások ösztönzésére - a döntés: lesz, ami lesz, útjára bocsátom „Az én történelmem", közéleti emlékeim második kötetét. A mostani könyv címe - „Fölrepülni rajban" - kölcsönvett. Ezért került macskakörmök közé. A megkapó kép nemzedékem legnagyobb költőjétől, Nagy Lászlótól való. Akkor használta, amikor évtizedekkel ezelőtt a „Kilencek" bemutatkozó verseskötete elé - „Elérhetetlen föld", 1969. - előszót írt: „Fiatal tehetségek, ha fölrepülni rajban akarnak, az néha törvényszerű pillanata az irodalomnak". Még inkább törvényszerű - folytathatnánk a gondolatot - ha a „politizáló irodalom" akar fölrepülni. Nagy Lászlótól vette át s adta könyve címének - ugyanezt - „ős-barátom", Kiss Ferenc. Aligha találhatott volna kifejezőbb képet az 1984-ben megjelent tanulmánykötete elé. Ma már mindketten az égi mezőkről tekintenek alá, s nézik, mit teszünk nagy kínjaink közepette. Nem hinném, ha itt lent kérhetném tőlük, megtagadnák, hogy a könyvemre szintén ez a „képes-cím" kerüljön. De illő módon megkértem a fiak, a méltó jogörökösök: Nagy András és Kiss Ferenc hozzájárulását, engedélyét. Megkaptam.
Tájékoztatnom kell az olvasót, hogy a mostani emlék-kötet két fejezete, - ,,Forradalom", ,,Forradalom után" tekintettel az 50. évfordulóra, önálló könyvként is megjelentette a Kiadó (Bevérzett mámor, 1956). A könyvecske szövegét azóta itt-ott javítottam, de legfőképpen bővítettem, ahol jónak láttam.
Érthető, ha az események ide-oda verődő hullámzásaiban sűrűn megjelennek a társak és a barátok. Azt sem hallgattam el, hogy a legjobbak közül egyik-másik gyors vagy lassú elvesztése, mennyire megviselt. Ha esetleg annak is tűnhetne, őket nem bántani, felettük nem ítélkezni akartam. Főként a veszteséget, a miattuk támadt fájdalmat szerettem volna felidézni, elmondani. Tőlük különösen, de a könyv többi, arra érdemes szereplőjétől - elevenektől és holtaktól egyaránt - azt kérem, amit az előző kötetben („A Varsói Szerződés...") kértem már: ha vétettem ellenük, bocsássák meg nekem, miként én is megbocsátok az ellenem vétkezőknek. A bocsánat persze az emberi dimenziókra vonatkozik - a politikumra nem. Arra sosem.
„Sikerek és szakadások. Utak a (széthulló) Fórumból" lesz a tárgya (és a címe?) az MDF-ről szóló befejező kötetnek - ha elkészül. Ha Isten is úgy akarja.
A könyv végén, ha odáig eljut az olvasó, láthatja: nehéz, fájdalmas kérdések rakódnak egymásra. A választ, ha lehet, a következő kötetben szeretném megkeresni. Ha egyáltalán van, ha található válasz. Vissza