Fölnevelő hagyomány

Előszó

A néprajz nem iskolai tantárgy. Az elmúlt időszakok oktatáspolitikája nem tartotta fontosnak, hogy a magyar népi kultúra értékei bekerüljenek az iskolába, erősítsék a népi műveltséghez kötődő identitástudatot - legfeljebb hímzőszakkörök vagy néptánccsoportok használták a népművészet egyes elemeit. Népünk sok száz éve érlelődő műveltsége ennél sokkal gazdagabb: jelenkori kultúránk számára számos területen hasznosítható, kiaknázatlan értékeket, tapasztalatot hordoz.
A 20. század folyamán szemünk láttára tűnt el a népi kultúra szájhagyományos, önellátó formája, amelyből kevés került át az írásbeli műveltségbe, az oktatásba, a közművelődésbe. A néprajzkutatás, a népi kultúra "huszonnegyedik órájá"-ban számos értéket megmentett, összegyűjtött, archivált. Rendelkezésre áll tehát a tárgyakban, a képekben, a filmfelvételekben megörökített hagyománykincs. Talán a folklór születésének forrásvidékein sem reménytelen még a kutatás. A felszín alatt sok ismeret, tapasztalat, szokás, gyakorlat él tovább - csak értő, igazi beleélő képességgel rendelkező gyűjtőkre van szükség. Rendelkezésünkre áll tehát a nyersanyag: népünk összegyűjtött kultúrkincse, amely alkalmas az oktatásbeli hasznosításra, a felnövekvő nemzedékek tapasztalatainak bővítésére. A hagyományátadás korábban spontán módon a faluközösség keretében folyt, most a társadalom által szervezett és fenntartott intézménynek, az iskolának kell betölteni ezt a fontos, el nem hanyagolható szerepet.
A népi kultúra számos eleme jelen van a különböző iskolai tantárgyakban: az olvasás tanításában, az anyanyelvi ismeretekben, az irodalomban, a történelemben, a földrajzban, a rajz- és az énekórán is. A különböző témakörökben megjelenő néprajzi ismereteken kívül azonban szükség lenne az egész szájhagyományos műveltség átfogó, a népi kultúrát rendszerbe foglaló népismereti-néprajzi tantárgyra, amely nemcsak a hagyományos falu életét ismertetné meg az ifjúsággal, hanem elméleti és gyakorlati kultúrtörténettel is szolgálna.
A népi kultúra egyfajta modellként is felfogható, amelyben a történelem során leszűrődött válaszokat találjuk az emberiség nagy kérdéseire, a világ megismerésének problémáitól kezdve az ember anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítéséig. A kultúra egyszerű formáinak rendszerét hordozó alapra könnyen ráépülhetne az egész korszerű - mai - műveltség; az ipari-technikai civilizáció így jobban illeszkedhetnék az elődök hagyatékához. Az un. modern kultúra elvesztette a természettel való összhangnak azt a harmóniáját, amely a korábbi korszakokat még jellemezte. A népi kultúra értékeinek felelevenítése és életben tartása hozzájárulhat a megfelelő ökológiai viszonyok kialakításához is.
Kultúránk és a környezet egészséges kapcsolatának helyreállításán kívül a történelmi hagyományokhoz, a nemzethez való tartozást is erősíthetjük a néprajzi ismeretek segítségével. A gyermek már kiskorában szorosan kötődik szűkebb környezetéhez. Ehhez a kapcsolathoz az évek során könnyen társítható a tájékozódás a tágabb körökben; természetes igénnyé válhat a család, a falu, a város, az egész nép hagyományainak valamint kapcsolatrendszerének megismerése. Mindez kialakíthatja és erősítheti az azonosságtudatot. Vissza