Előszó
Előszó Kezdő segédkutató koromban nagyon büszke voltam arra, hogy rendszeresen látogattam vagy 15 szakkönyvtárat, hogy saját fotolaboromban sokezer reprodukciót készítettem, hogy elsőként...
Tovább
Előszó
Előszó Kezdő segédkutató koromban nagyon büszke voltam arra, hogy rendszeresen látogattam vagy 15 szakkönyvtárat, hogy saját fotolaboromban sokezer reprodukciót készítettem, hogy elsőként lyukkártyát használtam az irodalmi adatok nyilvántartásához, hogy egy-egy közleményemhez könnyedén több tucat irodalmi forrást tudtam összeszedni. Az idők azonban változtak: ma már nem tarthatjuk érdemnek, hogy egy közleményben 30- 40, egy disszertációban 50- 200 publikáció van fölsorolva; jószerivel nem kell mást tenni, mint egyetlen órára leülni egy terminálhoz, s lekérni a mágnesszalagokon tárolt adatokat, vagy előfizetni egy gépi szakirodalomfigyelésre, és rendszeresen elénk teszik a tárgykörbe tartozó leporellókat. Vagyis nemigen kell az információ után szaladgálni, szervezetek, rendszerek szakértői, technikai eszközök "tálcán kínálják" az információt És tegyük hozzá: Magyarországon ingyen, vagy majdnem ingyen - holott a fejlett országokban az információ: áru, nem is olcsó áru! - Nálunk miért nem az? - Mert egyelőre kicsi a kereslet; ebből a "boltból" nem lehet megélni. Az Országos Középtávú Kutatási-Fejlesztési Terv (OKKFT) egyik, prioritást élvező programja a G-3 "Biotechnológiai eljárások kutatása, fejlesztése és alkalmazása a mezőgazdaságban és az iparban". A programot két fő terület művelése jellemzi: a "termelési" és a "funkcionális" feladatkör. Ez utóbbi a háttérszerkezeti-, infrastruktúra-projektumok végrehajtása (oktatás, módszertani kérdések, piackutatás, műszer- és vegyszerellátás stb.), közéjük tartozik az informatika is.
A tájékoztatás fogalomköre természetesen kétirányú: információt kapni másoktól és másokról, valamint információt adni magunkról másoknak. Ez a tanulmány az információellátásról szól, vagyis arról, miként jutnak hozzá a hazai kutatók-fejlesztők a kutatási, fejlesztési, gazdasági, szabadalmi stb. információkhoz, mi az, amit ezen a téren az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság illetékes szaktitkársága (FBI) tett, illetve a továbbiakban tehet. Részben személyi, részben tárgyi (szerkesztőség, nyomda) okai vannak annak, hogy a felénk áramoltatott információval némileg fedésben van a tőlünk, rólunk másoknak szóló tájékoztatás, aminek csekély hányadát ez a tanulmány is érinti. Hiszen például egy olyan sorozatkiadványban, mint a Napjaink Biotechnológiája ismertetünk fontos külföldi anyagokat (pl. Biohazard), de ismertetjük hazai (pl. kerekasztalkonferenciák), vagy hazánkban tartott nemzetközi konferenciák anyagát is. De nehéz ebből megmondani, hogy mennyi az "adunk" és mennyi a "kapunk"!
Vissza