Előszó
A sejttenyésztés története, célja, jelentősége
A sejttenyésztés lényege a soksejtes szervezetekből származó sejtek életben tartása és szaporítása, pontosan szabályozott mesterséges környezetben. A...
Tovább
Előszó
A sejttenyésztés története, célja, jelentősége
A sejttenyésztés lényege a soksejtes szervezetekből származó sejtek életben tartása és szaporítása, pontosan szabályozott mesterséges környezetben. A tenyésztés célja kettős: egyrészt az egészségügy számára fontos vakcinák és egyéb biológiai anyagok (sejttermékek) megtermelésének szinte ez az egyetlen, de mindenesetre a legnagyobb lehetősége; másrészt a normális életjelenségeket mutató sejtek tanulmányozása felbecsülhetetlen segítséget nyújt a tudománynak. Az in vitro szaporított sejtek viselkedése választ adhat a növények és az állatok, sőt, az ember biológiai felépítésével kapcsolatos kérdésekre. Nem csoda, hogy a Nobel-díjas tudósok közül is sokan foglalkoztak pályájuk során szövettenyésztéssel.
A modern sejttenyésztés megalapítójának Ross Grenwille Harrisont tekintik, aki 1907-ben írta meg, hogyan tenyésztett béka idegsejteket nyirokcsomón. Az idegsejtek egy idő után nyúlványokat fejlesztettek, amelyek behatoltak a nyirokcsomóba. Ezzel lezárult az évek óta dúló vita arról, hogyan jönnek létre vajon a szerveket behálózó idegek. A kísérlet egyben fényesen bizonyította, hogy a sejtek mesterséges környezetben élni és szaporodni tudnak, sőt, a szervezetben betöltött funkcióikat is képesek ellátni.
Kezdetben meglehetősen általános vizsgálatok folytak. Próbálták megtalálni a tápanyagokat, amelyekre a sejteknek szükségük van, vagy a légzésüket megfigyelni. Az 1930-as évek elején kezdték meg a különböző tápfolyadékok összeállítását és gyártását. Általában az 1950-es éveket tekintik fordulópontnak a sejttenyésztés történetében, sokak szerint ekkor kezdődött meg a sejttenyészetek felhasználása specifikus problémák megoldására, főleg a virológia, a molekuláris biológia és a sejtbiológia terén. Graham, Siminovitz és Thomson például sejtkultúrában végzett kísérletekkel igazolták, hogy az emlős sejtek DNS molekulái ugyanúgy osztódnak, mint a vírusok és baktériumok génjei, ezzel Watson és Crick elmélete bizonyítást nyert.
A tenyésztési technika fantasztikus fejlődését a megjelenő cikkek sokasága tükrözi. Csak néhány példa a legérdekesebb eredmények közül: mikrohordozós tenyészetben sikerült már elérni, hogy állati idegsejtek ingerületvezető ideghálózatokat hozzanak létre; csontsejtek a csontszövet jellemző szerkezetébe rendeződjenek; sőt még azt is, hogy szívizomsejtek izomrostokká álljanak össze, amelyek aztán ritmikus összehúzódásokat produkálnak. A legkülönfélébb mutáns sejtvonalak megjelenésével lehetővé vált az anyagcsere útjainak és a hormonok ezekre gyakorolt hatásának módszeres felderítése is.
Vissza