Román megszállás és terror Hódmezővásárhelyen, 1919-1920

Előszó

Magyarország cseh, szerb és román megszállásának eredetét már az az okmány is mutatja, melyet a francia vezérkar adott ki 1918. október 28-án. Ebben felismerhetők azok a határvonalak, amelyek megvalósítását a cseh, szerb és román kormány hivatalosan kérte. Lord Seton Watson 1918. november 4-én memorandumban kérte a győzteseket, hogy Wilson 14 pontja, azaz a nemzeti önrendelkezés helyett a felosztáson építsék fel a békeszerződést. Amíg a fegyverszüneti szerződés a magyar államot csak átmeneti katonai megszállásnak tette ki, addig a csehek, szerbek és románok azt követelték a francia vezérkar útján, hogy az általuk igényelt területeket megszállhassák, és birtokba vehessék. Mivel a megszállásokat a szövetséges hatalmak nevében eszközölték, Lloyd George a békekonferencián azt a kérdést tette fel, hogy a szerb, cseh és román csapatok szövetséges csapatoknak, vagy pedig a saját kormányaik csapatainak számítanak-e. Első esetben ugyanis a szövetséges parancsnokság rendelkezett velük, utóbbiban pedig a küldő államok, ami viszont szerződésszegésnek minősült. Bujac, francia ezredes, 1927-ben azt állapította meg, hogy Magyarország megszállása és birtokbavétele a fegyverszünet kijátszásával történt.
A román megszállás Berthelot francia tábornok irányítása mellett a belgrádi egyezményben kijelölt vonalig terjedt. 1918. december közepén Berthelot közölte, hogy a megszállás vonalát kitolja, és a francia csapatok érkeztéig román csapatokat fog felhasználni. Ez azt sejtette, hogy a román csapatokat később szövetséges csapatok fogják fölváltani. Amikor a megszállás a Királyhágó vonaláig ért, a román kormány egész Kelet-Magyarországot annektálta, Bratianu pedig 1919. január 31-én az 1916-i titkos szerződést nyilvánosságra hozta. Lloyd George kérdésére kijelentette, hogy nem hajlandó népszavazást tartani, hanem fegyverrel kényszeríti akaratát a Romániába kebelezett magyar kisebbségre. Vissza