Földrajzoktatás a cselekvő iskolában

Előszó

Kanya Pál, a pesti protestánsok közép tanodájának rendes oktatója „Földrajzi oktatás" című, 1847-ben megjelent könyvének előszavában ezt olvashatjuk: „ .. minden tanulmányt az emberi önálló művelődés eszközéül tekintvén, a reám bízott ifjúságot öntudatos gondolkozásra s önmunkásságra ébreszteni s benne a munkásság iránti hajlamot gerjeszteni s előtte irányt mutatni - vala éltem legfőbb feladata."
„A földrajzot is ... ily szempontból vélvén tekintendőnek, ...nem volt célom olly munkát írni, melly az önmunkásságot, akár a tanító, akár a tanuló részéről feleslegessé tegye; de sőt inkább célomul tűztem ki ez által az öntudattal kapcsolatos munkásságot fölidegzeni, megkedveltetni, annak irányt adni; s ekképen egyfelől a szellemi életet gerjeszteni s ápolni, másfelől pedig a gyakorlati élet ösvényeit egyengetni."
Azóta majdnem 90 esztendő telt el és ma még mindig igyekeznek „megalapozni" a .cselekvés iskoláját. Ezzel a kérdéssel újabban terjedelmes irodalom foglalkozik, amelynek melegágya az Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Gyakorló Iskolája.
Boromisza István, nagyszombati polgári iskolai tanár „A földrajztanítás módszereinek kritikája" című, 1888-ban megjelent, még ma is figyelemreméltó, kitűnő munkájában így nyilatkozik: „Közönséges panaszok a tanítóknak, hogy a növendékek ritka tudományhoz viseltetnek kevesebb hajlandósággal, mint a földleírás tudományához, észbe sem vévén, hogy ezen panasz okát nagyobb részént a tanítás hiányosságában kell keresni. Titokzatos tárgy a földrajz még mindig, mint maga a természet, melynek vonásait magában egyesíti. Csupán azok előtt fedezi fel rejtett bájait, kik nyugodt türelemmel, csöndes szemlélődéssel leselkednek utána; kik alkalmas módokat találnak ki, hogy birtokukba ejtsék és mások élvezetére és hasznára is fordítsák."
És ma, közel 50 év eltelte után még mindig keresik a módokat, amelyek lehetővé tennék, hogy a földrajznak, „az oktatás egykori hamupipőkéjének titokzatos kellemeit a nevelés-oktatás barátai mind maguk igaziin felismerjék, mind mások előtt tetszetőssé tegyék és megkedveltessék a tanulókkal, noha az ifjú, tudvágyó lélek számára valóságos földi paradicsomot nyit meg, hol minden talpalatnyi hely, minden tárgy csábítólag hívja őt a továbbkutatás gyönyörének élvezetére." Vissza