Előszó
Miközben a politikai elitet a közelgő országgyűlési választások tartották lázban, a céhek - az ipartörvénynek köszönhetően - egyik napról a másikra veszítették el monopóliumaikat a gyári munkások végre fellélegezhettek, 16 órában maximalizálták a munkaidejüket, megnyitotta kapuit az átszervezett pesti Ludovika Akadémia (később az ELTE földrajz tanszékeinek otthona), döntöttek Pest, Buda és Óbuda egyesítéséről, addig a kor geográfusainak egy maroknyi csoportja úgy határozott, megalakítja a Magyar Földrajzi Társulatot a 140 éves Magyar Földrajzi Társaság jogelődjét. A Magyar Tudományos Akadémia az alapítás óta (kisebb nagyobb megszakításokkal) meghatározó szerepet játszik a Társaság életében, 1872-ben a Duna-parti Székházban biztosítottak helyet az alapítók első összejöveteléhez, és ma is az MTA CSFK Földrajztudományi Intézete vendégszeretetének köszönhetjük az irodánkat. Az alapítóval, Hunfalvy Jánossal szinte minden nap találkozom, a Titkárság faláról figyeli, hogyan sáfárkodunk az általa gründolt és a geográfus nemzedékek sokaságának önzetlen munkájával fenntartott örökséggel.
Megfigyeltem, amikor Katona Kati, a Társaságunkat 33 éve szolgáló titkárságvezető az irodában serénykedik, nem csak Hunfalvy, hanem a vele szemben elhelyezkedő Tóth Ágoston és a kissé távolabb lévő Teleki Pál is mosolyog, pedig az egykori tisztségviselők egyike sem tűnik alapvetően vidám alkatnak. Sokat gondolkodtam, mi lehet az örök ifjú Katona Kati titka, ki akartam fürkészni a fortélyokat, ha egy napon úgy dönt, átadja a stafétabotot, tudjam, mitől működik valójában a szervezet. A geográfusokat összefogó, főtitkárok garmadáját kiszolgáló Katona Kati az általa hosszú évtizedek alatt kidolgozott algoritmusnak megfelelően tette a dolgát, tegyük hozzá mindenki megelégedésére. Szervezett, adminisztrált, szállított, reprezentált, szívét, lelkét bele adta a Társaságnak tett szolgálatába, hat alkalommal költöztette a Titkárságot, utoljára 2011 novemberében. Miközben tudta, hogy pár hét múlva eljön a valódi pihenés, a boldog nyugdíjas évek ideje, felfoghatatlan energiát ölt a méretében felére zsugorodott irodának a Társaság múltjához és rangjához méltó berendezésébe. Katona Kati elbúcsúzott a Társaságtól, rendet, a mintaszerű gazdálkodás hagyatékát és nem utolsó sorban a működés zavartalan folytatásához szükséges információözönt hagyott hátra.
Vissza