Földrajzi Közlemények 2011/2.

Előszó

Oktatásunk helyzetéről, problémáiról, megoldandó feladatairól, jelen- és jövőbeli fejlődési irányairól szinte mindenkinek van véleménye, elképzelése és javaslata, ami persze - világnézettől, vérmérséklettől, az elhivatottság mértékétől és még sok ezer más tényezőtől függően - igencsak eltérő. Nincs ez másképp földrajzoktatásunk terén sem. Abban általános az egyetértés, hogy a földrajzoktatás az elmúlt évtizedekben szinte állandóan a „vesztes" pozíciójában szerepelt, és ezt nehéz is lenne másképp látni, hiszen kétségtelenül minden egyes oktatási „reform" kurtította a tantárgy kereteit (mind a tartalmi, mind az időkereteket). Szakmai szervezeteink, vezető tudósaink hiába próbáltak ez ellen fellépni, kéréseink többnyire süket fülekre találtak, és bizony egészében szakmánk érdekérvényesítő képessége gyengének találtatott. Nem véletlen, hogy mind a köz-, mind a felsőoktatás szereplőinek egy jó része apátiába süllyedt, amit a pedagógustársadalmat általában sújtó közállapotok már önmagában is indokolnának, de a földrajztanárok ezen túl még tantárgyuk folyamatos presztízsvesztése miatt is az átlagnál rosszabb helyzetben érzik magukat.
Feladni azonban soha nem szabad, és amikor újabb változások reménye csillant fel a horizonton, akkor a Magyar Tudományos Akadémia X. (Földtudományok) Osztálya Földrajzi Tudományos Bizottságainak közös Oktatási Albizottsága elhatározta, Földrajztudomány és az oktatás kapcsolata címmel, Kihívások és válaszok - földrajzoktatás a XXI. század elején alcímmel tudományos konferenciát rendez. A 2009. november 26-án lezajlott konferenciáról folyóiratunkban már részletes ismertetést adtunk, ám ismételten utalni kell arra, hogy annak egyik fő célja a figyelemfelkeltésen túl elsősorban az állapotok ismertetése volt, hiszen csak tárgyi adatok birtokában lehet jogosan érvelni a szükséges változtatások kívánt irányait, jellegét illetően. A felmérésben az Albizottság számos tagja részt vett, és az eredmények azért azt is mutatják, hogy a valóban igazságtalan és érthetetlen háttérbe szorítás hangoztatása mellett azért van mit söpörgetni a saját portánkon, égetően szükség lenne a közoktatásban tanító tanárok módszertani eszköztárának megújítására is. Kiegészítette ezt egy másik, ugyancsak számos érdeklődőt vonzó konferencia is, amelyet Társaságunk és a Földrajztanárok Egylete közösen rendezett Valóság és álom - Földrajztanítás 2010 címmel. E két konferenciát követően az Albizottság, a Társaság és az Egylet összefogásával közösen született egy állásfoglalás is (ugyancsak megjelent folyóiratunkban), amelyet Társaságunk vezetése eljuttatott az oktatást irányító minisztériumi szervekhez, annak a reményében, hogy az újabb ígért átszervezés esetén a közismeretnek oly fontos részét képező tantárgyunk a jelenleginél jobb helyzetbe kerül. Vissza