Előszó
A 100-IK KÖTET ELÉ
„Örömmel jelenthetem, a t. közgyűlésnek különösen azt, hogy közlönyünk első füzete, mely ^Földrajzi közleményeké czím alatt fog megjelenni, már sajtó alatt van, s remélhető,...
Tovább
Előszó
A 100-IK KÖTET ELÉ
„Örömmel jelenthetem, a t. közgyűlésnek különösen azt, hogy közlönyünk első füzete, mely ^Földrajzi közleményeké czím alatt fog megjelenni, már sajtó alatt van, s remélhető, hogy e hó végéig a t. tagtársak kezéhez fog jutni". E szavakkal jelentette be Berecz Antal „első titkár" az első magyar földrajzi szakfolyóirat megszületését alig fél évvel a Magyar Földrajzi Társaság hivatalos megalakulása után, az 1873. évi január 12-i közgyűlésen.
S 103 évvel a bejelentés után a folyóirat elérkezett a 100. kötetig!
Száz kötet, illetve egy évszázadot meghaladó idő egy tudományos folyóirat életében hazai és nemzetközi összehasonlításban is mindenképpen elismerésre jogosító eredmény és tiszteletre méltó idő. Elismerés, tisztelet és hálás köszönet illeti ezért nagy munkát végzett elődeinket, az alapítókat, az áldozatos munkát folytató szerkesztőket, a szerzők hosszú sorát, a földrajztudomány művelőit, oktatóit és a geográfiai ismeretek terjesztőit, társaságunk lelkes tagjait, akik az egymást váltó nemzedékek képviselőiként példát mutattak, s állhatatosan törekedtek magasabb kulturális célok felé, igyekeztek lépést tartani a fejlődéssel, élen járni a földrajztudomány és -oktatás előre vitelében. Valamennyiüket a földrajz tántoríthatatlan szeretete hevítette.
Folyóiratunk születése egybeesik a hazai földrajztudomány és -oktatás önállósulásával. (Akkor kelt szárnyra, amikor a budapesti egyetemen létrehozták az első földrajzi tanszéket.) Azóta is egyre fejlődik, izmosodik, hiszen a tudomány eredményei és ezek közkinccsé tételének igénye, a publikáció, kölcsönösen feltételezik egymást. A magyar földrajztudomány kiterebélyesedése emelte a folyóirat színvonalát, ez utóbbi viszont hatott a közlemények szerzőinek munkásságára.
Az a nehéz körülmény, hogy a Földrajzi Közlemények megindulása óta egy fél évszázadon át egyedüli folyóiratként képviselte a földrajztudományt hazánkban, a mai napig ható kettős feladat elé állította a szerkesztőket: egyaránt eleget kellett tenni a tudományos jellegnek és a földrajzi ismeretterjesztésnek. Ám a Közlemények ebben a vonatkozásban is visszatükrözi tudományunk fejlődését: minél jobban kiszélesedik a szakképzés bázisa, annál inkább kapnak nagyobb teret az önálló kutatómunkán alapuló tanulmányok, illetve tudományos igényű szintetikus jellegű értekezések...
Vissza