Földrajzi Értesítő 1994/1-2.

Előszó

Olvasóinkhoz
Folyóiratunk olvasói, munkatársai, a nemzetközi és hazai szakkörök számára nem ismeretlen, bár kissé szokatlan, ha „vezércikk" jelenik meg az első oldalakon. Az alapítástól eltelt hosszú évtizedek során erre többnyire különböző évfordulók, sajátos események, különleges alkalmak szolgáltattak indokot; az utóbbi években ilyen volt pl. / folyóiratunk negyvenedik évfolyamának zárása (Földr. Ert. 1991/4. füzet).
Sajnos, akadt azonban a jelenlegihez hasonló kritikus helyzet korábban is, amikor azért kellett megszólítanunk a t. Olvasót, mert nagy múltú folyóiratunk sorsa, megszokott színvonalú, tartalmú és küllemű megjelentetése vált bizonytalanná. A hagyományosan az Akadémiai Kiadónál, évi négy füzetben, 512 oldalon megjelentetett folyóiratunk már a 80-as évek második felében kevesebb dotációt kapott, s már 1986. évfolyamunk camera ready szintű gépelését (szedését is) Intézetünk finanszírozta. Egy akkor szerkesztett, tematikailag sajátos, tanulmányaiban-cikkeiben, egymásra utalásokban összefüggő, 1987/3-4.-nek szánt, összevont folyóiratszámot a csökkent dotáció miatt csökkent terjedelemben (352 oldal), egyetlen kötetben, 1988/1-4. összevont számként, gyenge minőségű papíron, igénytelen technikai kivitelben voltunk kénytelenek megjelentetni. Akkor, 1988. márciusban kényszerültem „Számadás és jövő" c. magyarázkodó „vezércikkben" már leírni, hogy:
„Mindez természetesen hazánk nehéz gazdasági helyzetéből fakadó egyik olyan következmény, ami a tudomány területére is nagymértékben kiható, Intézetünk költségvetésének ez évi 20%-os csökkentésével is tetézett problémasorozat sajnálatos része. E bevezető soraim címéül 1987. júniusában adott szavak közül a «számadás» így sajátos kiegészítést kapott, a «jövő» azonban új meditációra és cselekvésre késztet valamennyiünket.
Erre kényszerül minden szintű vezetés, a politika, a tudomány, a gazdasági gyakorlat. Sajnálatos, ha közel négy évtizedes folyóiratunk alapítójaként, jelenlegi főszerkesztőjeként azzal a veszéllyel kell számolnom, amit a Kiadó kilátásba helyezett, hogy 1989-től nem áll módjában a Földrajzi Értesítőt megjelentetni s ezáltal esetleg ugyanúgy magunk állítjuk elő intézeti erőből, ahogyan Intézetünk alapításakor elkezdtük. De még ennél is sajnálatosabb, ha maga a kutatás nem kapja meg azt a támogatást, amire pedig kemény és eredményes munkával - úgy érezzük - rászolgáltunk.
Mindenesetre a szorongatott helyzet feladataink újragondolására, célszerű szelektálására, tudományunk megújítására, a teljesítményelv preferálására, szellemi és anyagi erőink maximális koncentrálására, optimális hasznosítására sarkall. Ezek sorába tartozik folyóiratunk olyan szempontú megújítása is, hogy tömörebb, célratörőbb, közérdekűbb írásoknak adjunk helyet, a geográfiát és gazdasági megújulásunkat előbbre vivő kutatáseredményeknek, gondolatoknak biztosítsunk szakpublikációs fórumot."
Ezek a pontosan 6 évvel ezelőtt írt gondolatok teljes mértékben beigazolódtak. 1989-ben ugyan még két dupla szám összesen 464 oldalon, de gyenge technikai színvonalon, 1990-ben jobb minőségű papíron, korszerűbb - saját - számítógépes szedéssel, ám csupán egy 264 oldalas összevont kötet láthatott napvilágot. 1991 volt az utolsó év, amikor szerzői tiszteletdíjat fizethettünk az akkor 388 oldalas terjedelemben megjelenő kiadványunk cikkíróinak. Vissza