Földrajz

Előszó

Az ember, amióta csak él a Földön, állandóan harcban áll a természettel. Az ősembert a tél hidege a barlangokba kényszerítette. Erdőkön, mezőkön át űzte a vadakat, hogy megszerezze mindennapi élelmét. Halászbárkáin kimerészkedett a háborgó tengerek vizére. Amikor rájött arra, hogyan kell a földet megművelni, állandóan harcolnia kellett a szárazság, a fagy, a folyók áradása ellen, amelyek megsemmisítéssel fenyegették termését. Az ember élete tehát a legrégibb kortól szorosan összefüggött környezetének természeti viszonyaival. Az embert ezért szükségképpen érdekelte földrajzi környezete. Ez az érdeklődés eleinte csak arra irányult, hogy közvetlen környezetét ismerje meg. A közlekedési eszközök fejlődésével az ember mind nagyobb utakat tudott megtenni. Egyre távolabbi vidékeket és népeket ismert meg. A Földről való ismeretek összegyűjtéséből keletkezett azután a földrajz tudománya. A földrajzi ismeretek gyarapodásával a földrajzi kutatások két főágra oszlottak: természeti és gazdasági földrajzra.
A természeti földrajz azokkal a természeti jelenségekkel és tényezőkkel foglalkozik, amelyek hozzájárulnak a Föld képének a kialakításához. Melyek ezek a természeti jelenségek és tényezők? Mindenekelőtt a Föld felszíne, a domborzat, nemkülönben a vizei, növényzete és légköre is. A természeti földrajz azonban nem állhat meg ezeknek a jelenségeknek tanulmányozásánál, hanem tovább kell mennie. Meg kell ismernünk a Föld belsejének erőit, hasonlóképpen a világűr jelenségeit és erőit is, hiszen mindezek nagy hatással vannak a földfelszín képének és életének kialakulására.
A földrajz kezdetben egyszerűen csak leírta azt, hogy a Föld egyes vidékeinek milyen a domborzata, az éghajlata, a vízhálózata, a növényzete és egyéb természeti viszonyai. A földrajz tehát eleinte valóban nem volt más, mint a Föld rajza. Vissza