Előszó
Részlet:
„A wimexek kicsi főemberek voltak. Mindegyik főembert egy Éli nevű fafaragó készítette. Mindegyik wimex más és más volt. Némelyiknek hosszú orra volt, a másiknak nagy szeme, néhányan közülük magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Minden nap reggeltől estig ugyanazt csinálták: matricákat ragasztottak egymásra. A szépek, akiknek fájuk sima volt, a festésük pedig jó, mindig csillagokat kaptak. De ha valakinek a fája durva volt, vagy a festék lepergett róla, szürke pontokat kapott a többi wimextől. Az okosok is csillagot kaptak, meg azok is, akik nagy botokat tudtak a fejük fölé emelni, vagy át tudtak ugrani magas dobozokat. Amikor csillagokat kaptak, olyan jó érzés fogta el okét, hogy gyorsan csináltak megint valamit, hogy újból kapjanak egy csillagot. Mások ellenben csak keveset tudtak felmutatni, s így szürke pontokat kaptak. Paolo is ilyen volt. Bár ő is megpróbált magosra ugrani, mint a többiek, mindig elesett. Amikor pedig elesett, a többiek köré gyűltek, és szürke pontokat adtak neki. Egy idő után olyan sok szürke pontja lett, hogy az utcára se akart kimenni. Attól félt, hogy valamit rosszul fog csinálni, mondjuk otthonfelejti a kalapját vagy belelép egy tócsába, és akkor a wimexek megint egy újabb szürke ponttal válaszolnak.
- Megérdemli a szürke pontot - helyeseltek a főemberek. - Nem jó főember. Egy idő után Paolo hitt nekik. - Nem vagyok jó wimex - mondogatta. Ha néha mégis elment hazulról, olyanok társaságát kereste, akiknek szintén sok szürke pontjuk volt. Közöttük jobban érezte magát. Egy napon azonban találkozott egy olyan wimex-szel, akihez foghatót még sohasem látott. Nem voltak rajta sem szürke pontok, sem pedig csillagok. Csak egyszerű fa volt. Kioránok hívták. Na nem mintha a wimexek nem próbáltak volna rá is matricákat ragasztani, de egyszerűen nem ragadtak rá.
- Ilyen szeretnék lenni - gondolta Paolo. Nincs szükségem senkinek a bélyegére. Megkérdezte tehát a matrica nélküli wimexet, hogy neki hogy sikerült ezt megcsinálni.
- Könnyen - felelte Kiara. - Minden nap elmegyek, és meglátogatom Élit, a fafaragót. Ott vagyok vele a műhelyben. Menj fel a hegyre, ott van - s ezzel a matrica nélküli wimex megfordult és tovább ugrált."
Vissza