Földindulás

Fülszöveg

Lenyűgöző családregény, ami egyben társadalmi-történelmi tabló is az erdélyi földbirtokosság pusztulásáról. A Kathona-család az a típus, amely a leggyakoribb az erdélyi földreform áldozatai közt: a néhányszáz holdon, tisztes jómódban, patriarchális erkölcsök közt élő köznemes család. 1930-ban a földreformot csak az áldozatul eső birtokosok szempontjából nézni még akkor is kényes dolog, ha az áldozatok magyarok s a reformot idegen impérium hajtja végre a maga földtelenjei javára Berde Máriának mégis sikerült e művészi alkotásban indulatmentesen szimbolizálni az erdélyi magyarság korabeli tönkretételét.
„Mondatai úgy csengenek, mint az ötvös kalapácsa az ellenálló fémen. A platina keménységével csillognak. Ez a keménység van a történet vonalvezetésében is. Szoros fegyelmet tart mondanivalójával szemben, pontosan azon az alaprajzon épít, amelyet mint jó építész előre kitervelt." (Schöpflin Aladár, 1936)
BERDE MARIA
(Kackó, 1889. február 5. - Kolozsvár; 1949. február 20.) erdélyi... Tovább

Fülszöveg

Lenyűgöző családregény, ami egyben társadalmi-történelmi tabló is az erdélyi földbirtokosság pusztulásáról. A Kathona-család az a típus, amely a leggyakoribb az erdélyi földreform áldozatai közt: a néhányszáz holdon, tisztes jómódban, patriarchális erkölcsök közt élő köznemes család. 1930-ban a földreformot csak az áldozatul eső birtokosok szempontjából nézni még akkor is kényes dolog, ha az áldozatok magyarok s a reformot idegen impérium hajtja végre a maga földtelenjei javára Berde Máriának mégis sikerült e művészi alkotásban indulatmentesen szimbolizálni az erdélyi magyarság korabeli tönkretételét.
„Mondatai úgy csengenek, mint az ötvös kalapácsa az ellenálló fémen. A platina keménységével csillognak. Ez a keménység van a történet vonalvezetésében is. Szoros fegyelmet tart mondanivalójával szemben, pontosan azon az alaprajzon épít, amelyet mint jó építész előre kitervelt." (Schöpflin Aladár, 1936)
BERDE MARIA
(Kackó, 1889. február 5. - Kolozsvár; 1949. február 20.) erdélyi magyar író, költő, műfordító. Középiskoláit Nagyenyeden végezte, a kolozsvári egyetem bölcsészkorán magyar-német nyelv- és irodalomból doktorált. Első verseskötete 1912-ben jelent meg. 1917-től 1920-ig a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tanított. Tagja volt az Erdélyi Irodalmi Társaságnak (1919) valamint a Kemény Zsigmond Társaságnak (1920). 1920-tól Marosvásárhelyen élt és tanított, közben az Erdélyi Szemle és a Zord Idők lapokat szerkesztette, munkatársa volt a Napkeletnek. Szerepet visz az Erdélyi Helikon alapításában is. Budapesti irodalmi kapcsolataival segíti az erdélyi írók országos elismertetését.
1940-ben Corvin-koszorút 1942-ben Baumgarten-díjat kapott. Főbb művei: Az örök film [1917), Haláltánc (1924), A szent szégyen (1925), Földindulás (1930), Szentségvivők (1935), Tüzes kemence (1936), A hajnal emberei (1942). Vissza