Fülszöveg
Kétezer éves verslevél-kisregény az alkotói, politikai és magánéleti meghasonlottság találkozásáról egy köztársaságból egyeduralomba forduló rendszerből, ahol egyre inkább égető a kérdés, hogy lehet-e még megalkuvás nélkül érvényesülni, hogy hogyan lehet politikai és anyagi függőségben maecenatúrában szabadon alkotni. Hosszú, önellentmondásokkal és önmegtagasádokkal teli utat tesz meg a főhős, míg végül ezekkel a sorokkal engedi útjára fájó szívvel könyvét:
Plázákban lát majd a magyar korzózni, kötetkém, tudniillik hogy a poss kirakatba kiállj ropogósán. Gyűlölöd már a szemérmesnek kedves szoba zárját, sírsz, hogy csak kevesen látnak, hogy jobb a tömegben -otthonról te nem ezt hoztad. Süllyedj, hova tetszik, nincs, ha kimész, út vissza neked. Ez a cél? Mit akartam, én nyomorult? - mondod, ha először bántanak és már érted, hogyha megun szeretőd, behajít a sarokba.
Hogyha a bűnös utálata át nem rázza a váteszt, fölkap a város majd, de kimész hamarost a divatból. Széttapogatva a...
Tovább
Fülszöveg
Kétezer éves verslevél-kisregény az alkotói, politikai és magánéleti meghasonlottság találkozásáról egy köztársaságból egyeduralomba forduló rendszerből, ahol egyre inkább égető a kérdés, hogy lehet-e még megalkuvás nélkül érvényesülni, hogy hogyan lehet politikai és anyagi függőségben maecenatúrában szabadon alkotni. Hosszú, önellentmondásokkal és önmegtagasádokkal teli utat tesz meg a főhős, míg végül ezekkel a sorokkal engedi útjára fájó szívvel könyvét:
Plázákban lát majd a magyar korzózni, kötetkém, tudniillik hogy a poss kirakatba kiállj ropogósán. Gyűlölöd már a szemérmesnek kedves szoba zárját, sírsz, hogy csak kevesen látnak, hogy jobb a tömegben -otthonról te nem ezt hoztad. Süllyedj, hova tetszik, nincs, ha kimész, út vissza neked. Ez a cél? Mit akartam, én nyomorult? - mondod, ha először bántanak és már érted, hogyha megun szeretőd, behajít a sarokba.
Hogyha a bűnös utálata át nem rázza a váteszt, fölkap a város majd, de kimész hamarost a divatból. Széttapogatva a nép keze által amint koszosodni kezdesz, vagy molyokat fogsz elnémulva etetni vagy futsz/visznek az istenhátamögé kötelekben. Jót röhög majd, kire szartál, bár megmondta előre mint röhög az, ki makacs csacsijiát szakadékba taszítja mérgesen. Óvni, ki menni akar, fáradjon a rosseb!
Vár még rád, hogy a külvárosban a lusta diák majd reumás lábaidon gyakorólja az accusativust. Ott, ha közönséget gyűjt néked a langyosodó nap, hogy szabadított szolga apám volt és a kevésből tártam a fészkemnél szárnyam tágabbra, beszéld el hogy sikerességem kismúltú nevemmel emeld ki, s mondd, hogy a város elitjének tetszettem a harcban s otthon is, apró testű vagyok s ősz s bírom a napfényt s gyors haragú, de azért csak, hogy békülni lehessen.
Hogyha talán kérdeznék, hogy hány éves a költő: éppen a negyvennégyet töltöm majd be a télen, napra december nyolcadikán, i.e. huszonegyben.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal