Kard és kereszt

Fülszöveg

A Teuton Lovagrend történetére gondolva feldereng a lengyelek legnagyobb írójának, a Nobel-díjas Henryk Sienkiewicznek grandiózus regénye, a Keresztes Lovagok.
Vagy, akik látták, sohasem felejtik el Szergej Eizenstein híres-hírhedt filmjét, a Jégmezők lovagját, amelyben Prokoíjev kísérteties zenéjére hömpölyögnek előre a fehér csuklyát viselő lovagok a Csud-tó végzetes jegén.
Ezen művek alapján is „szinte egyértelmű", hogy a teuton lovagok, mint a pápaság assasinjei, tűzzel-vassal irtották a szláv népeket és rablógazdálkodásból éltek.
A legendákat és a tudatos történelem hamisításokat ma sem könnyű különválasztani. De némileg objektív kutatónak, aki a Rend belső életének mozgató rugóit keresi, látnia kell, hogy ezen lovagok nem voltak semmivel sem rosszabbak, mint középkori társaik. Könyörtelenek voltak, de ugyanakkor bátor és kötelességtudó harcosok, akik uralmuk alatt rendkívüli módon felvirágoztatták a Balti-tenger térségét. A harc mellett betegápoló és irodalmi tevékenységet is folytattak.
Így hát felmerül a kérdés: vajon á Teuton Lovagrend története középkori hőseposzok elixírjével átitatott kalandok sorozata, vagy vallási őrjöngésből fakadó könyörtelen hódítási-térítési kísérlet?
E könyv megpróbál választ keresni e kérdésekre: hogy lakozhat lélekben egymás mellett Isten és ördög? Egyszerre rabolni és imádkozni, gyilkolni és ájtatos körmenetben vonulni, zsolozsmázni és rémuralmat gyakorolni - ez valóban hátborzongató.
Választ keresve szegődjünk hát a bal vállukon fekete keresztet viselő, fehér csuklyás őrgrófok nyomába, akik Kurland havas tájain lovagolnak és kardjuk acéljának visszhangja így cseng: „Drang nach Osten"... Vissza