Az élő Széchenyi

Előszó

Nemsokára 150 éve lesz, hogy az isteni kegyelem hazánknak ajándékozta a „legnagyobb magyart", gróf Széchenyi Istvánt. Ha tanulmányozzuk ennek a 150 esztendőnek a történelmét, felénk ragyog a multból az ő megdicsőült alakja, aki cselekedeteivel, tanításaival, rajongó nép- és nemzetszeretetével tartalmat adott ennek a korszaknak s ugyanakkor megmutatta, melyik úton kell haladni, hogy eljuthassunk nemzeti fejlődésünk csúcspontjára.
Minden nagy alkotás és átalakulás eléréséhez nagy egyéniségek kellenek. Az újkor történelmének legnagyobb átalakulása a francia forradalom nyomán keletkezett egész Európában. Ennek a mozgalomnak a hulláma korán eljutott hozzánk is. Már az 1790-es országgyűlés kiküldött egy bizottságot a „Rendszeres munkálatok", vagyis a korszellemnek megfelelő társadalmi és gazdasági reformok kidolgozására. Ez a bizottság azonban sokáig tanakodott, munkálatait elodázta, mert visszarettent a francia forradalom rémtettei miatt s mert megbénította a bécsi bűnösen maradi politika, amely inkább „láncos kutyákként" emlegette a népet, nemhogy emberibb sorsba igyekezett volna emelni. A királynak nem volt elég ereje és megfelelő tanácsadója arra, hogy a békés fejlődést és előhaladást s a változó élettől követelt átalakulást munkálja. Inkább az avult rendi világgal szövetkezett arra, hogy megállítják a tovairamló élet kerekét. Vissza