Folcloristica 7

Előszó

Ha nem lenne olyan idegen a szerzőtől a felesleges ünnepélyesség, és nem éppen a mindennapok elmélyedt kutatására ösztökélné olvasóit, azt mondhatnánk, ünnepi eseménye a magyar néprajzi kutatásának, hogy végre megjelenik Hermann Bausinger tanulmánykötete nálunk. A legfontosabb munka, amelyet magyarra fordíthattak, noha nem a legkönnyebb olvasmány. Ez a szerény gyűjtemény még a fordítások torzító tükrén át is hírt ad egy nagyszabású életműről, amely már is, a pálya delelőjén a német néprajztudomány legfontosabb eredményeit mutatta fel, teoretikus értékben a német néprajz kezdeteitől legnagyobb teljesítménye. Ez pedig nagy szó, mivel a német néprajztudomány mindig is fejlett, sokrétű, gazdag és színvonalas volt. Csakhogy Bausinger életműve ezekhez képest is mindig továbbfejlesztés, még sokoldalúbb, gazdagabb és újabb szintre emelkedő. Ez a spirálisan felfelé ívelő vonulat a legfontosabb jellemvonása, amint ezt életútja is igazolhatja. Ugyanazok a kérdések mindig tágabb horizontban jelennek meg, nem ismétlés, hanem újrakezdés jellemzi munkáit, amelyek kivétel nélkül iniciativ és inspirativ jellegűek. Reméljük, a magyar olvasó fel is fogja használni ezeket a maga munkájában.
1926. szeptember 17-én született a württengerbi Aalenben. A második világháború után érettségizett, majd némi érthető késedelemmel fejezte be egyetemi tanulmányait. Germanisztikát, néprajzot, angolt, történelmet és filozófiát tanult. 1952-ben Tübingben promovált, a Dr. phil. rangját Lebendiges Erzählen /A mai narratív folklór/ c. könyvével nyerte el. Hét év múlva ugyanitt habilitált / könyve, Volkskultur in der technischen Welt, megjelent két évvel később, 1961-ben/, és 1960 óta az itteni egyetem világhirű néprajzi intézetének vezetője, egyetemi tanár. Az intézet több ízbenis megváltoztatta nevét, mindig az időszerű kutatási irányelvnek megfelelően. Vissza