Előszó
1. Bevezetés a fogyasztóvédelembe
A fogyasztóvédelmi törvénytervezet részletes megfogalmazása előtt, 1997 januárjában csoportinterjús vizsgálatokra került sor több vállalkozói, szakmai csoportban, a törvény koncepciójáról, illetőleg legfontosabb elvi és gyakorlati problémáiról fejtették ki véleményüket azok - megkérdeztek személyfuvarozás, élelmiszeripar, ruházat-, és cipőkereskedelem, iparcikk kereskedelem területén dolgozó, valamint utazási, turisztikai, vendéglátó, panzió és szállodai szolgáltatásokat nyújtó vállalkozókat -, akiknek véleménye jól mutatja a fogyasztóvédelem iránti hazai társadalmi elvárások összetettségét.
Teljes volt az egyetértés: a szabályozásban jelenleg (1997 eleje) „teljes anarchia" uralkodik. Vannak jó törvények és rendelkezések, ám az egységes, szabályozást hiányolták a megkérdezettek. Példaként említik, hogy a kereskedelem szabályozása egyáltalán nincs megoldva. Megnevezik az 1978-as kereskedelmi törvényt, az ártörvényt, a versenytörvényt, a közlekedési törvényt, mint amelyek valamilyen szinten szabályozzák a fogyasztással kapcsolatos folyamatot, a fogyasztó és a szolgáltató/kereskedő kapcsolatának bizonyos pontjait. Mindegyik tartalmaz olyan elemeket, amelyek konkrétan vonatkoznak a fogyasztók érdekének sérelmére is. Ám az egységes, egyértelmű és közérthető rendelkezések hiányoznak, a jogszabályokat csak a jogászok képesek megérteni.
A kereskedői oldal általános véleménye, és további súlyos problémát jelent, hogy a rendelkezések nagy része elavult, a jogszabályok egy része az élettői elszakadt. Sokszor párhuzamos rendelkezések élnék egymás mellett. A megszüntetett jogszabályok bizonyos időtartamig még hatályosak. A régi jogszabályok kiegészítései a ráépülő rendelkezések, valamint a hatályvesztésük időpontja követhetetlen. A nagy láncokban, több üzlethelyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezeteknek, illetve vállalkozóknak még lenne esélye a jogszabályokat érintő rendelkezések megismerésére és nyomon követésére, ám a kisüzletes, egyszemélyes vállalkozásoknak és kereskedéseknek erre nincs módja és esélye.
A szolgáltató/kereskedő két módon találkozik a fogyasztóvédelemmel. A fogyasztói reklamációk jelentős részét házon belül megoldják, azok a cég gazdasági érdekeitől vezérelve kielégítést nyernek. Tehát a legtöbb cég panasz útján ritkán találkozik az intézményesült fogyasztóvédelemmel. Az ellenőrzések során viszont annál többször találja magát szemben az intézményesült fogyasztóvédelemmel, a fogyasztóvédelmi felügyelőségekkel.
Gyakorlatilag minden hatóságnak van valamilyen szinten ellenőrzési jogköre. Jöhet ellenőrizni a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség mellett az ÁNTSZ, a helyi önkormányzat, az állategészségügyi szerv, a rendőrség, a tűzoltóság, stb. Az élelmiszer-kereskedők között nem eggyel megtörtént, hogy a helyi önkormányzat a polgárőrséget bízta meg az ellenőrzéssel. Mindezt a gazdálkodók teljes mértékben lehetetlennek tartják, hiszen lényegében nincs olyan hatóság, aki nem mehetne be hozzájuk és valami idők előtti rendelet alapján ellenőrzéseket folytat. Esetükben ez a kiszolgáltatottság érzés másik alapja.
Vissza