Fogságom naplója

Előszó

Ha az ember egy írásán szeretné megismerni Kazinczy Ferenc lelkét, alig találhatna megfelelőbbre annál, melyet a M. Tud. Akadémia Toldy Ferenc kéziratos másolatában őriz, s melyet most - Kazinczy halálának százados évfordulóján - e kötet hoz a maga teljességében először a közönség elé.
Az ujjáéledő magyar művelődésnek ez a lelke 1794. dec. 14-én vesztette el és csak 1801. junius 28-án nyerte vissza szabadságát. Mint minden politikai mozgalmat, ezt is csak a benne résztvevők belső indítékaiból Ítélhetjük meg igazságosan. És amily szigorú a vád, amelyet Fraknói könyve (Martinovics élete, 1921) a mozgalom megindítójáról kimond és igazol, époly nemesnek kell Ítélnünk minden tévedése ellenére Kazinczynak a benne való szerepét. Martinovics egész pályáját a minden áron való emelkedés vágya jellemzi, a kétszinűség és örökös áskálódás szeretetlensége rútítja el. Mennyi.e más vele szemben Kazinczy jelleme!...
Kazinczyt a Martinovics által szervezett titkos társulatba aufklärista elvei és nagy idealizmusa vitte. Szíve tele volt az emberiség sorsának megjavítását sürgető nemes törekvésekkel. Nagyatyjának oldalán és a körben, amelybe sorsa helyezte, arra a meggyőződésre kellett jutnia, hogy ezeket a törekvéseit csak a kor felvilágosult munkásai között szolgálhatja. Az új, jobb világnak akadályát a régiben látja; ellensége lesz tehát mindennek, ami ezt a régit védelmezi, támogatja. Mint a francia felvilágosodás harcosai mind, ő is az egyház, még pedig a katolikus egyház szervezetében látja a leghatalmasabb konzervatív erőt, bár a saját felekezete is sokban elfogultnak, maradinak, gáncsoskodónak tűnik fel előtte. Vissza