Mitől "beteg" a kereszténység, avagy 2000 év tévedés?

Előszó

Zsákutca. Csőd. Mit csináljunk? Kávéházat, istentisztelet helyet? Diszkót a templomban? Mi vonzza jobban a mai embert az egyre üresebb templomokba? Közeledik a 2000. évforduló s az egyházak, főleg a Szentszék, már most hirdeti az ünnepi programokat. Vajon az ünneplés ideje ez vagy inkább egy szomorú zárszámadásé?
A statisztikák lesújtó adatokkal szolgálnak: Olaszországban a katolikusoknak már csak 7-8 %-a rendszeres istentiszteletlátogató. Északeurópában, például Svédországban, ahol a lakosság több mint 80%-a tagja a lutheránus egyháznak, alig 4-5%-a, de vannak országrészek, ahol csak 2-3%-a a híveknek tart rendszeres kapcsolatot az egyházzal. Amerikában is csődöt mondtak a történelmi egyházak, hiszen a szabad egyházakat látogatja a keresztények legnagyobb része. A keleteurópai országokban észlelhető volt egy eufórikus fellendülés a kommunizmus bukása után. Ez viszont nem tartott sokáig, hiszen pár évvel később már nem lehetett látni zsúfolt templomokat az istentiszteleti alkalmakkor, hanem többnyire üresen tátongó padsorokat.
A történelmi egyházaknak szembesülniük kell azzal a szomorú ténnyel, hogy a XX., illetve a közeledő XXI. századbeli keresztény hívők, főleg a fiatal és a középkorú generáció nem találja meg a hagyományos dogmákon alapuló igehirdetésben azt a lelki "táplálékot" amire szüksége van. Nem akarják cserbenhagyni a keresztény tradíciókat, ezért még igénybe veszik a legszükségesebb egyházi rítusokat: keresztelést, esetleg konfirmációt illetve első áldozást, esküvőt s főleg az egyházi temetést. Megtartják a nagy egyházi ünnepeket, de azt is többnyire világiasan, Mammonnak hódolva, hisz olyan vásárlási láz, mint Karácsonykor vagy akár Húsvétkor nincs az év többi napján. Vissza