Erzsébet királyné emlékezete

Előszó

Még fülünkbe esengenek a nagy nemzeti riadó megrázó hangjai, még most is hevesebben dobog szivünk, ha a közelmúltra gondolunk, amikor Árpád nemzete hőn szeretett királyával és királynéjával, ország-világ előtt zárta le ezeréves múltjának roppant számadását, amikor Bethlen Gábor lelkes tábora majdnem háromszáz év örömével, bánatával vette ki a maga dicső osztályrészét. Akkor mi is szivünkre tettük kezünket s hálaimával ajkunkon hallgattuk a nemzet szivének dobogását. Most ismét szivünkre tesszük kezünket, ismét hallgatjuk a nemzet szivének dobogását, csendesen, néma áhítattal; ajkunk megint imát rebeg. Oh, de szivünket most nem az öröm, nem a lelkesedés dobogtatja; ajkunk imája nem a hálaérzelemből fakad. Alig kezdettük meg a második ezer évet, és már elvesztettük azt, ami az első ezer év végén nemzetünk felvirulásának legdrágább záloga volt; elvesztettük azt, aki a második ezer év boldogságának alapkövébe a szeretet, béke és egyetértés drágaköveit tette le szent örökségül a jövő nemzedékek számára.
Elvesztettük Erzsébet királynét.
Tegyük a szivünkre kezünket! hallgassuk a nemzet szivének dobogását, csendesen, néma áhitattal! És olvassuk el abból veszteségünk nagyságát! Olvassuk el, hogy ki volt nekünk Erzsébet királyné! Nincs magyar sziv, amely érezni, nincs magyar lélek, amely eszmélni tud, hogy kérésünkre némán maradjon, ki ne táruljon.
Azok között, akiknek Istentől ihletett szivéből az örök szeretet és véghetetlen jóság majdnem csodás bőségben áramlott ki, a magyar nemzet már ott a messze múltban, a századok mélyén is látott, ismert egy Erzsébetet, akit a legenda és a hagyomány Szent Erzsébet néven örökített meg. II. Endre magyar király leánya volt. A sors ugy akarta, hogy távol idegenben, mint a thüringiai tartománygróf hitvese és özvegye töltse el rövid, de jótékonyságban, emberfeletti önmegadásban, női erényekben annál gazdagabb életét. Az egyház szentté avatta. A legenda csodákat regél róla. Halálra vált betegek gyógyítását, halottak feltámasztását tulajdonítja neki életében és halála után. Vissza