Fülszöveg
Megjegyzések rajzaimhoz
Egészen pontosan nem tudnám meghatározni, hogy milyen indítékok szerepeltek abban a vonzalomban, ami már egészen ifjú koromban a külváros felé vitt.
16-18 éves koromban találkoztam először a munkásmozgalommal. Még középiskolás voltam, amikor megismerkedtem gimnazista leányán keresztül Demény Pállal, aki a kommunista mozgalomban jelentős szerepet játszott, de ez a kapcsolat csak közvetett módon irányított: arra indított, hogy olyan olvasnivalót keressek, ami a szegények, magányosok és reménytelenek sorsával foglalkozik. Fontos élményt jelentett számomra, mikor Gelléri Andor Endre Szomjas inasok című könyvét megkaphattam, de mindenképpen József Attila költészete volt az, ami irányt mutatott. A város peremének hangulatát ebben a városrészben találtam meg a magam számára. Ifjúkorom zsengéi nemigen maradtak meg, s később más élmények is felkeltették festői vonzalmamat. Tudatosan csak az ötvenes évek után fedeztem fel ezt a területet. Angyalföld évtizedekre...
Tovább
Fülszöveg
Megjegyzések rajzaimhoz
Egészen pontosan nem tudnám meghatározni, hogy milyen indítékok szerepeltek abban a vonzalomban, ami már egészen ifjú koromban a külváros felé vitt.
16-18 éves koromban találkoztam először a munkásmozgalommal. Még középiskolás voltam, amikor megismerkedtem gimnazista leányán keresztül Demény Pállal, aki a kommunista mozgalomban jelentős szerepet játszott, de ez a kapcsolat csak közvetett módon irányított: arra indított, hogy olyan olvasnivalót keressek, ami a szegények, magányosok és reménytelenek sorsával foglalkozik. Fontos élményt jelentett számomra, mikor Gelléri Andor Endre Szomjas inasok című könyvét megkaphattam, de mindenképpen József Attila költészete volt az, ami irányt mutatott. A város peremének hangulatát ebben a városrészben találtam meg a magam számára. Ifjúkorom zsengéi nemigen maradtak meg, s később más élmények is felkeltették festői vonzalmamat. Tudatosan csak az ötvenes évek után fedeztem fel ezt a területet. Angyalföld évtizedekre kimaradt a fejlődésből, és különös volt, hogy a fényes Vígszínháztól - akkor még járt a 15-ös villamos - néhány megállónyira töredezett kerítések mögött, dohos falak között emberek élnek.
Ezekben a kerítésekben, tűzfalakban, függőfolyosós házakban festői élményt találtam, és időről időre festőállványommal elindultam, hogy valahol valamelyik sarkát megörökítsem. Véletlenek döntötték el, hogy mit festettem le. Hosszú évekig nem volt műtermem, így az év nagy részét művész-, telepeken töltöttem el, de a Duna-kanyar és Magyarország többi festői tája sem feledtette el velem ezt a szikár szépséget, amit számomra a forradalom romantikája is izgalmassá tett.
Nem volt bennem céltudatos szociológiai szorgalom vagy olyanféle igyekezet, hogy mindent megörökítsek, ami aztán véglegesen eltűnt. Kiállításaim során számos angyalföldi motívumú képet vásároltak még közületek és magángyűjtők is". Vett ezekből a képekből a Nemzeti Galéria, a Kéziszerszámgyár a Véső utcában, a XIII. ker. Tanács, s jutott belőlük külföldre is.
Az itt összegyűjtött 52 darabnál lényegesen több vázlatot készítettem, de a rajzok egy része elkallódott, illetve - nem találván elég jónak - selejtezéskor sokat megsemmisítettem. Nem jártam be az egész Angyalföldet, oda mentem, ahova szemem és szívem parancsára eljuthattam.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal