Észak-Korea: Nukleáris fegyverkezés és belpolitika

Előszó

Paradox módon Európával szemben Ázsiát kedvezőtlenül érte a hidegháborús bipoláris világrend megszűnése és a multipoláris világrend kiépülésének megkezdődése. A hidegháborús szembenállás lezárulása a régió biztonságára negatív hatással van. A Szovjetunió összeomlásakor az Ázsia iránti amerikai katonai érdeklődés átmenetileg csökkent, és nyilvánvalóvá vált, hogy egyetlen térségbeli állam sem képes a biztonság terén konszenzust teremteni az érintett államok körében. A biztonság megerősítésére irányuló erőfeszítések legfőbb akadálya, hogy Ázsiában, különösen pedig a Távol-Keleten nincs hagyománya a multilaterális együttműködésnek és hiányoznak a fegyverzetkorlátozási megállapodások is. A kelet-nyugati szembenállás lezárulása után kialakult hatalmi vákuumban két nagyhatalom, Japán és Kína versengésének lehetünk tanúi. Az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatok gyengülése eredményeképpen a térség országai a kollektív védelem helyett egyre inkább egyéni védelemre rendezkednek be, több ország számottevően növelte a modern fegyverrendszerekre és a fegyveres erőkre fordított kiadásait. A biztonságérzet hiánya soha nem látott fegyverkezési versenyhez vezetett az egyébként is feszültségekkel terhes térségben. Legrosszabb a helyzet Dél- és Északkelet-Ázsiában, ahol a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközök gyors térnyerésének lehetünk tanúi. Manapság Ázsia számít a fegyverexportőrök legígéretesebb piacának, ahol a világ legnagyobb hadseregei közül hat ország, Kína, Észak-Korea, Dél-Korea, Vietnam, India és Pakisztán fegyveres erői találhatók. A térség részesedése a világ katonai kiadásából tíz év alatt megduplázódott. Vissza