Fodor József

Előszó

Részlet:
Fodor József "vásárhelyi festő", aki számára mond valamit ez a fogalom, az a Fodor-képek ismerete nélkül is több-kevesebb biztonsággal be tudja mérni mesterünk emberi és művészi paramétereit. A "vásárhelyiségnek" ugyanis jelentése van a jelenkori magyar kultúrában: sajátos szellemi és etikai értékek közegét, egy fajta társadalmi indítékú magatartást és ábrázolási törekvést értünk alatta. Olyan művészi-világnézeti koncepciót, amely történelmileg meghatározott másságunk (az esztétika ezt különösségnek nevezi), illetve e másság keretében is megnyilatkozó általános emberi minőségnek vállalásával kíván beleszólni az egyetemes művészeti fejlődésbe. Az ezzel a jelzővel illetett festészeti program ebbeli szándékaiban nemzeti festészetünk egyik meghatározó irányzatának, a szociális elhivatottságú alföldi piktúrának az örököse, hisz a képi mondanivaló népi beállítottsága, a környező tájjal és embervilággal való azonosulás - igaz, változó formákkal és funkciókkal - a "vásárhelyinek" titulált alkotók munkásságában is eminens szerepet játszik.
Fodor József művészete természetes köntösként viseli és sugározza a "vásárhelyi" minőségeket. Felfogásában a művészet elsősorban a művészeten kívüli valóság koncentrált megragadása, az emberi sorskérdések kutatása, nyomonkövetése és átélése a természeti-társadalmi mozgásoknak, értelmezése és megválaszolása a korproblémáknak. Képeinek megtartó- és hatóereje a tartalom: a vizuális költészetté transzponált szociális dokumentáció, életélményeinek társadalmasított megvallása. Születése okán is "vásárhelyi", így nemcsak kívülről, de belülről is ismeri ábrázolásának tárgyát; a "helyi jellegben" nem röghöz kötöttséget, hanem az ihlető otthonosságot érzékeli, a paraszti-kisvárosi életforma kitermelte szigorú, de vonzó erkölcsiséget. Ez az erkölcsiség viszonyítási pont, mérce számára, általánossá tételének, továbbörökítésének előmozdítása egyik legfontosabb célkitűzése. Vissza