A csend szólítása (dedikált példány)

Fülszöveg

Az immáron húszesztendős költői pálya gazdag terméséből válogatta mostani gyűjteményének verseit Fodor András. Egy jellegzetes, legkisebb elemeiben is karakteres líra születésének, kibontakozásának folyamata tárul föl a szervesen egymásra következő, egymásnak felelő művek során; az első vers városból "hazafelé" utazó diákjának szilaj öröme a záródarabban a szülőföldjére látogató férfi nehézveretű, súlyos vallomására rímel. E líra kivételes művészi egységét a mögötte kirajzolódó egyéniség, a szigorú belső következetességgel alakított-megőrzött magatartás hitelesíti. A költőben végig, első jelentkezésétől máig eleven a népből jöttek küldetéstudata, mindig hű maradt azokhoz a plebejus eszményekhez, amelyeknek jegyében pályája - oly sokakkal: egy egész, nagy tehetségű nemzedékkel közösen - indult. Pedig az elmúlt húsz év nemegyszer állította súlyos próbák, nehéz választások elé: az egyéniség töretlen ívű kibontakoztatása nem bizonyult könnyű feladatnak. Küzdelmek, keservek, gondok is jelzik ezt az életutat, ám a költőt kikezdhetetlen hite az emberben, a közösség megtartó erejében, a szerelem gyöngéd-féltő oltalmában mindig átsegítette a válságokon. Küzdelmes-szép harcokban formálódott tehát ez az érzékletes tárgyiasságot gondolati meditációval oly különösen, eredetien ötvöző líra, mely így, összességében szemléletes művészeti dokumentuma a személyiség önteremtési lehetőségeinek - ma, nálunk, Magyarországon.
Fodor András, az 1947-48 körül indult, friss népi tehetségekben bővelkedő költő-generáció egyik jelentékeny egyénisége 1929-ben született a Somogy megyei Kaposmérőn. 1947 óta a fővárosban él: egyetemi éveiben a nagy hírű Eötvös Kollégium növendéke volt, majd tanulmányainak befejeztével népművelési iskolákban tanított, később - 1953 és 1956 közt - a Csillag folyóirat versrovatánál dolgozott. 1959-től az Országos Széchényi Könyvtár mellett működő Módszertani Központ tudományos munkatársa.
Első versei 1947-48-ban jelentek meg a pécsi Sorsunk és a pesti Válasz folyóiratok lapjain, majd - hosszabb szünet után - a Csillag-ban. 1953 óta publikál rendszeresen: a versek mellett számos izgalmas tanulmányt, kritikát is. Igen jelentős műfordítói tevékenysége is: főként az angol és az orosz, szovjet lírának, továbbá a szomszédos népek költészetének magyarra honosításában mondhat magáénak fontos, számottevő eredményeket. Fordításainak vaskos gyűjteménye 1967-ben látott napvilágot Napraforgó címen. Első verseskötete, a Hazafelé - amelyet József Attila-díjjal tüntettek ki - 1955-ben jelent meg. Az elsőt azóta további négy követte. Vissza