Előszó
Részlet a könyvből:
Kihűlt szívvel, üresen álldogáltam a Bezerédi utcában a ház előtt. Olyan erőtlen voltam, hogy még a gondtalan, gazdag június sem tudott felvidítani. Bezerédi utca! Új, vad,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Kihűlt szívvel, üresen álldogáltam a Bezerédi utcában a ház előtt. Olyan erőtlen voltam, hogy még a gondtalan, gazdag június sem tudott felvidítani. Bezerédi utca! Új, vad, ismeretlen vidék, egy napja lakunk itt.
A sarkon egy üres gyufaskatulya feküdt. Néhány másodperce nézhettem, amikor egy fiú bukkant fel a Csokonai utcából. A skatulyát a másodperc törtrésze alatt észrevette és magától értetődően jobb külsővel megcélozta. Vagy hármat rugdoshatott rajta, amikor engem megpillantott. Megállt, szélesen rámvigyorgott.
- Szevasz! - és agy nagyot, egy végsőt rúgott a dobozon.
Nem ismertem. Ki ez a szevasz? De ő jókedvűen folytatta.
- Mondom szevasz. Ne légy ilyen muris. Ha te nem ismersz is, én tudom, hogy ki vagy. Te vagy a Binder Pityu és van egy öcséd, a Géza, na? Azt is mondták a srácok, hogy tegnap költöztetek ide a Semmelweis utcából, na? Én Mike Zoli vagyok az Aggteleki háromból. - És hosszasan, zavartalanul nézett. Én visszabámultam. Aztán megint ő, nagyon hirtelenül:
- Tudsz focizni?
- Hát... - valahogy nem akartam szóba elegyedni vele. Még bizalmatlan voltam mindenféle Mike Zolikkal, Bezerédi utcákkal és az egész Józsefvárossal szemben. De ilyen barátságos Mikét nem egykönnyen lehetett lerázni.
- Gyere ki ebéd után a Tiszára. Az utolsó körben szok focizni a banda. Beveszünk. Szevasz! - és kezet nyújtott.
Vissza