Florilegium I-II.

Előszó

Négy évvel ezelőtt megjelent „Latin nyelv- és stílusgyakorlatok" c. könyvembe több száz példát felvettem az egyházi írók és klasszikusok jeles mondásaiból, amit a kritika elismeréssel fogadott. Ez indított arra, hogy az egyházi írók műveiből nagyobb gyűjteményt adjak ki latin-magyar nyelven. Több, mint 6000 gondolat kb. 400 fogalmat ölel fel a morális, a lelki élet, aszkétika, dogmatika stb. köréből. Alig van a lelki és szellemi életnek oly megnyilvánulása, melyre a betűsoros tárgymutató bő anyagot ne nyújtana a világ nagy gondolkodóinak gazdag kincstárából nemcsak a papság, hanem a világi művelt társadalom részére is. Száztíz egyházi írónak jeles gondolatai sorakoznak fel egymás mellett a könyv első részében. Ezekhez csatlakoznak a klasszikusokból vett idézetek, rámutatva arra, milyen volt a régi pogány társadalom istenfogalma, lelki és erkölcsi világa. Meglátjuk belőlük, hogyan ostorozzák a bűnt, mennyire magasztalják az erényt, s hogyan közelednek örök érvényű mondásaikban a világot megváltó, szociális gondolat felé.
A harmadik részben 1725 közmondást, szállóigét, szólást és szólamot vettem fel könyvembe. E részben főleg arra törekedtem, hogy szakítva a régi gyűjtemények szószerinti, vagy sokszor erőltetett, hexameteres fordításával, magyaros ízzel, magyaros lélekkel tegyem közkinccsé a régi latin szófűzéseket. A klasszikusoknak szállóigévé vált mondásait is ebben a részben közlöm. Vissza