A kamasz

Fülszöveg

Részlet a regényből:

Nem állom meg, nekiülök, hogy megírjam az élet útján tett első lépteim történetét, holott igazán anélkül is kibírtam volna. Egyet bizonyosan tudok: soha többé nem írok önéletrajzot, ha száz esztendeig élek is. Megvetendőn szerelmes önönmagába az, aki szégyenkezés nélkül tud magáról írni. Egy a mentségem csupán: nem azért írok, amiért mindenki más - vagyis nem azért, hogy az olvasó megdicsérjen. Mi hajt mégis, hogy szóról szóra följegyezzem mindazt, ami tavaly óta történt, belső lelki szükséglet visz rá: annyira megrendítettek a történtek Csak az eseményeket írom le, erőnek erejével tartózkodom minden mellékestől és legfőképpen az irodalmi fogásoktól; az irodalmár harminc esztendeig ír, és a végén maga sem tudja, minek írt annyi ideig. Én nem vagyok író, nem is akarok író lenni, illetlennek, aljasnak tartanám, ha az irodalmi vásárra vinném lelkem tartalmát, érzelmeim tetszetős leírását. Máris bosszúsan sejtem azonban, hogy nemigen boldogulok majd érzelmi leírás és elmélkedés nélkül (sőt talán unalmas elmélkedések nélkül), olyannyira megrontja az embert mindenféle-fajta irodalmi tevékenység, még akkor is, ha csupán a maga kedvtelésére végzi. Elmefuttatásaim pedig annál is unalmasabbak lehetnek, mert hiszen ami az embernek magának fontos, idegen szemmel nézve talán teljességgel értéktelen. No de hagyjuk. Ez volna hát az előszó, s ebből ennyi is elég. Térjünk a tárgyra, noha nincs nehezebb, mint a tárgyra térni - s ki tudja, talán így vagyunk mindenféle munkával. Vissza