kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát
Kiadó: | Magyar Helikon |
---|---|
Kiadás helye: | Budapest |
Kiadás éve: | |
Kötés típusa: | Varrott keménykötés |
Oldalszám: | 171 oldal |
Sorozatcím: | |
Kötetszám: | |
Nyelv: | Magyar |
Méret: | 18 cm x 13 cm |
ISBN: | |
Megjegyzés: | Fekete-fehér illusztrációkat tartalmaz. |
A. N. M. | 5 |
Könnyek | 6 |
Sugár | 7 |
Este | 9 |
Bújócska | 10 |
Tavaszi vihar | 11 |
Álmatlanság | 12 |
Nyári est | 15 |
Álmok | 16 |
Reggel a hegyekben | 17 |
A gleccserek | 18 |
Végítélet | 19 |
Álom a tengeren | 20 |
Látomás | 23 |
(Kocsin) | 24 |
(Úton) | 25 |
Megbékülés | 26 |
A szép őszi estékben | 27 |
Alpok | 28 |
Levelek | 29 |
Vallomás | 31 |
Az őrület | 32 |
A tenger paripái | 33 |
Tavaszi vizek | 34 |
Ahogy forró hamu felett | 35 |
Szilencium! | 36 |
Elízium | 37 |
A hattyú | 38 |
Terebély fáján az emberiségnek | 39 |
A Duna | 40 |
Nézd, az alkony | 41 |
Lutheránusok | 42 |
Városra város | 43 |
Dél | 45 |
Fülled a szél | 46 |
Szomjú fejed minek ejted | 47 |
Ködös, nyirkos est borong rám | 48 |
Temetés | 49 |
Kelet szürkült | 50 |
Miként hajnalban a madár | 51 |
Huny a kandalló parazsa | 52 |
Mért ne morogna a tél? | 54 |
Éji hangok | 55 |
A keselyű | 56 |
Szakadék: a szirt itt repedt le! | 57 |
Körül szőlőhegyek | 58 |
Galambszürke árnyak ingnak | 59 |
Mért sírsz úgy | 60 |
Kásásodik a víz | 61 |
Még bánatos a föld | 62 |
Szökőkút | 65 |
Hó fehérlett | 66 |
Nincs semmi érzés a szemedben | 67 |
Szeretem nagy szemed | 68 |
Puskin halálára | 69 |
1837. december 1. | 70 |
Olasz villa | 71 |
Szemedből lankatag | 73 |
A szkáld hárfája | 74 |
Tavasz | 75 |
Nappal és éjszaka | 77 |
Emberi könnyek | 78 |
Rokonszenved elérhetetlen | 79 |
A Néva fölött álltam | 80 |
A bús vágy még betölt egészen | 81 |
(Vihar, útközben) | 82 |
Visszajöttem hát | 83 |
A két ikerpár | 84 |
Nyári éjfél | 85 |
Mikor sötét gond | 86 |
A költészet | 87 |
Róma, éjjel | 88 |
Némult a dal | 89 |
Táncolt, harsogott a tömeg | 90 |
Nézd, a folyam hátán | 91 |
A tenger és a szikla | 92 |
Orosz nő | 94 |
Az éj | 95 |
Uram, küldd le vigaszod | 96 |
Dúlt a vihar | 99 |
Hogy búsul | 100 |
Nyáridőn | 101 |
Óh, milyen gyilkos a szerelmünk | 102 |
A válás felsőbb tanulságot ad | 104 |
Az első lomb | 105 |
Korunk | 106 |
Hullám és gondolat | 107 |
Száll a nap | 108 |
Ki tudja | 109 |
Ne mondd, hogy úgy szeret | 110 |
Szemrehányásaid jogosak bár | 111 |
Tüzel a nap | 112 |
Ismertem szemeket | 113 |
Tengerem, te | 114 |
Téli erdő | 115 |
Végső szerelem | 116 |
1854 nyara | 117 |
Óh, jaj, be halk fátyol | 118 |
Orosz szó, haám nyelve, te | 121 |
Faluk, faluk, csupa ínség | 122 |
Északtól, le, messze Délig | 123 |
1856 | 124 |
Ott láng! | 125 |
Vannak nagy percek | 126 |
Szívem, sejtő szív | 127 |
Kora ősszel | 128 |
Kábult tömegeire | 129 |
Mikor már szinte roppan | 130 |
A padlón ült | 132 |
Gyönyörű késő őszidőben | 133 |
Hazautazás közben | 134 |
Decemberi reggel | 136 |
Bár fészkem én a völgybe raktam | 137 |
Játssz, míg kék fölötted a reggel | 138 |
Borzalmas álmot láttam | 139 |
Egész nap szendergett | 140 |
Kifürkészhetetlen titokként | 141 |
Nizza, 1865. január 2. | 142 |
Az én apadó életemben | 143 |
A tengert dallam csengi át | 147 |
J. P. Palonszkij barátomnak | 148 |
1865. július 15. | 149 |
A szivárvány | 150 |
Az eget komor éjbe vonják | 151 |
Nincs nap | 152 |
M. V. Lomonoszov emlékünnepére | 153 |
Napkelte | 154 |
Mikor erőnk már roskatag | 155 |
Oroszország | 156 |
Soká bújsz még párába, ködbe | 157 |
Füst | 158 |
Bármilyen nehéz a halál | 160 |
Itt állok | 161 |
Erdőégés | 162 |
Nyári felhő füstölög | 163 |
Sorsunk két erő irányítja mindig | 164 |
Husz a máglyán | 166 |
K. B. | 168 |
Bátyám, te, annyi évek útitársa | 169 |
Tanítás | 170 |
A vérből, mely itt folyamként szakadt | 171 |