Előszó
Nagy kincs az iskolában egy jó fizikatanár. Aki amellett, hogy érti a fizikát, tud és szeret is kísérletezni. Vermes Miklós ilyen tanár volt. Diákjai - kicsik és nagyok - tágra nyílt szemmel...
Tovább
Előszó
Nagy kincs az iskolában egy jó fizikatanár. Aki amellett, hogy érti a fizikát, tud és szeret is kísérletezni. Vermes Miklós ilyen tanár volt. Diákjai - kicsik és nagyok - tágra nyílt szemmel követték mutatványait, s közben maguk is elsajátították tőle a kísérletezés gyakorlatát. Azt az igazi fizikát, amivel az ember a természet - közeli és távoli környezetünk - megismerésére és megértésére törekszik. Az iskolában mindig közvetlen és segítőkész volt. Sokszor megtörtént, hogy egy-egy bonyolult kísérletet személyesen készített elő, nemcsak kollégája, de még a hozzá tanulni küldött tanárjelölt számára is. Szertárát, melynek néhány eszközét még a Fasori Evangélikus Gimnáziumból hozatta át annak idején, állandóan fejlesztette, bár költségvetési pénzt sose kért hozzá. Barátai és volt tanítványai, mérnökök, vegyészek, fizikusok gyakran látogatták meg Csepelen. Ilyenkor ajándékba hoztak egy-egy eszközt, műszert, akár csak egy alkatrészt, amire szükség volt, vagy éppen egy játékot, amivel „fizikát lehetett játszani" az órán. Végzettségét tekintve Vermes Miklós matematika, fizika, kémia szakos tanár volt. Diplomájának megszerzése után egy ideig a tudományegyetem 11. sz. kémiai intézetében dolgozott, de azután a Fasorban, az evangélikus gimnáziumban, Mikola Sándor mellett vált igazi, kísérletező fizikatanárrá. 1952-től haláláig Csepelen tanított, a Jedlik Ányos bencés szerzetesről elnevezett - bencésnek indult, majd államosított - gimnáziumban. Az iskola dicséretére válik, hogy gondosan őrzi Vermes Miklós emlékét, egykori eszközeit, még a vegyszereit is. Ebben a kis könyvben Vermes kísérletei jelennek meg, a szerző saját szavaival elbeszélve. Az olvasó egy-kettőre hatása alá kerül a tömör, lényegre törő, világos stílusnak. A hozzáértő fizikatanár mindegyik fejezetben talál olyan okos tanácsokat, melyeket saját gyakorlatában tud hasznosítani. Igaz, a pecsétviasz, a zsebóra, a sétapálca, vagy éppen a szénszálas izzólámpa ma már aligha található meg egy fizikaszertárban, s bizony már az elektroncsőnek is múzeumban a helye, de a legtöbb régi eszköz helyettesíthető valamilyen újjal - a régi dolgok patinája pedig csak növeli a leírt kísérletek érdekességét.
Vissza