Fiume és Magyarország

Előszó

Részlet:

Fiume, melyet a múlt század politikai nemzedéke méltán nevezett el Szent István koronája legszebb gyöngyének, a most lezajlott események folytán újra kiszakadt az egy időre viselő nélkül maradt és erőszakosan megtépett magyar szent koronából. De e gyöngy továbbra is tündöklik azzal a fénnyel, melyet az ezeréves korona keretében nyert; hivogatólag csillog felénk s megőrizte számunkra régi varázsát. Lehetetlen hogy megszűnjék az a benső kapcsolat, mely Magyarországot egyetlen dédelgetett kikötővárosához fűzte; lehetetlen, hogy örökre kárba veszett légyen az a temérdek szerető gond, az a rengeteg komoly, kitartó és sikeres munka, melyet a magyar nemzet a régebben elhanyagolt, elnyomott, természetes fejlődésében minden eszközzel visszavetett kikötőváros felvirágoztatására fordított.
Amióta a török hódítás igájából felszabadult, új életre kelt és eggyé lett Magyarország s az osztrák kereskedelempolitikai elnyomástól szabadulni törekvő Fiume ezelőtt két századdal egymásra találtak s a közös életérdekek benső frigyében egyesöltek, a világtörténelem forgandó viszontagságai többször elszakították a két frigyest egymástól; de mindannyiszor saját akaratuk, kölcsönös érdekeik és változhatatlan természeti törvények ellenére; s mindig csak rövid időre. Az alkotmányos magyar uralom mindig tartósabb, mindig áldásosabb, mindig gyümölcsözőbb volt, mint az egymást felváltó erőszakos idegen uralmak. Vissza