Előszó
AJÁNLÁS
Közönség, kedves, szivemnek drága,
Nyíljon ki szómra lelked virága.
Új világ szunnyad - érzed-e? - benned,
Új csodafény kezd váltani rendet.
Képzelet, bontsd ki, feszítsd a szárnyad,...
Tovább
Előszó
AJÁNLÁS
Közönség, kedves, szivemnek drága,
Nyíljon ki szómra lelked virága.
Új világ szunnyad - érzed-e? - benned,
Új csodafény kezd váltani rendet.
Képzelet, bontsd ki, feszítsd a szárnyad,
Most van idő oly magasra szállnod,
Hova nem ért fel századok lelke,
Hova vágy eddig még nem emelte.
Közönség, drága, nézd, hova nyílnak
Ablakaid s mint útja a nyílnak,
Oly egyenest jön megalázkodva,
Jön a világ a te hajlékodba.
Láttam fordulni szekere rúdját.
Kik rajta ülnek, maguk se tudják,
De jönnek felénk, valami vonja,
Taszítja őket: a lélek szomja.
Jövő zenéje, költő kedve,
Szobra faragva, képei festve,
Tudása titka, tettei súlya
Itt van minálunk és belezúgja
Tengerek, erdők őserejével
A sötétségbe: oszlik az éjjel.
Nagy csudalányok lobogva égnek,
Jó éjszakát a bús sötétségnek!
Nézd, hogyan éh itt egy a sok lángból,
Közönség, drága, teneked lángol.
Vissza