A kétféle gondolat bölcselete I.

Fülszöveg

"Az értékelésnek szükségképpeni sokaságát nem lehet egy közös értékskálára állítani. Minden világnézetnek megvan a maga értékskálája, és azt semmiképpen nem cserélheti el egy másikkal, amelyet egy másféle világnézet kínálna neki. Az értékelés a megismerésre nézve tárgy, nem pedig feladat. Az értékelmélet tehát egyáltalában nem is vállalkozhat értékskála csinálására. Minden értékskála értékelő alapon épül fel, s másképp nem is épülhet. Az értékdiszciplínákban azért vannak és voltak mindig kontroverziák, mert az értékítéletet igazságnak tartják s tartották, ahelyett, hogy megismerési tárgynak tekintenék. S addig nem is lehet szó tudományos értelemben vett értékelméletről, amíg az értékelő álláspontot föl nem cserélik a megismerő állásponttal."

"Értékelést és megismerést, hitet és tudást eddig nem különböztettek meg egymásól. Vagy keverték a kettőt, vagy összetévesztették, legtöbbször nem is látták kettőnek. Ezért mondja Platón, hogy a jónak a megismerése a legnagyobb tudomány, holott "a jót megismerni": ennek nincs is értelme. Mikor valamit jónak vagy rossznak tartunk, akkor értékelünk. A megismerés ehhez a kérdéshez hozzá sem szólhat. (...)
Az értékelésnek és a megismerésnek ez az összetévesztése ma is általános. Ezért az etika feladatának olyan cselekvési mód megállapítását tekintik, amely a helyes értékelés szerint a legértékesebb. Nem látják, hogy éppen annak megállapítása nem lehet az etika feladata, hogy melyik a helyes értékelés. A tudomány megismer, de nem avatkozik bele a dolgokba. Nem az etikus, hanem a moralista dönt az erkölcsi helyesség kérdésében."
(Fitos Vilmos: A kétféle gondolat bölcselete. II. A jézusi gondolat.) Vissza