Firkáló 2.

Előszó

Ugye emlékszel még rám?! Cinóber vagyok, a színes ceruza.
Előző találkozásunk óta bizony jó sok minden történt velem! El sem tudnám neked mesélni szép sorjában mindazt, amik megestek velem! Ha véletlenül mégis sikerülne a dolog, az biztos, hogy el sem férne egy ilyen könyvben az egész történet! Száz szónak is egy a vége, nem szaporítom tovább a szót... Hol is kezdjem, hm...
Ismered Klarisszát és Bendegúzt? Ok egerek. Az előző könyvben találkoztam velük, és nagyon jó barátságba kerültünk ám egymással... nem, nem is itt kezdem a történetem!
Szia! Egyik nap Wanda megint kapott egy rajzot, amit azon nyomban neki is állt kiszínezni. Hó, nagyon büszkék voltunk magunkra a testvérkéimmel! Már megint mi - színes ceruzák, - kellünk ahhoz, hogy egy rajz gyönyörűséges legyen! Ott ugráltunk örömünkben, míg kis gazdánk szépen munkához látott.
Piroska testvéremmel kiszínezte a figura kalapját és cipőjét; Kékikével a bőrét, fülét, kezét, lábát; Okkersárga bátyámmal a ruháját, és Lilácskával, a legkisebb testvérkémmel...
Akkor történt a szörnyűség!
Wanda éppen az egérfigura orrának a legesleghegyénél járt, amikor hirtelen... Jaj, nem is merem kimondani! Hogy gazdácskánk nyomta -e erősebben a ceruzát a papírra, mint máskor, vagy Lilácska az egész napos duzzogó hangulata miatt feszült túlságosan is neki a rajznak, már ki tudja?! Egy óriási reccsenést hallottunk, és kis húgomnak hirtelen kitörött a hegye! Vissza