Firka 1993-94/4.

Előszó

Részlet:
Az emberiség története kezdetén a környezetében előforduló anyagokat (fa, kő, agyag, bőr, csont, víz, levegő) használta. Tapasztalatai gyarapodásával ezeket megpróbálta átalakítani, használhatóbbá tenni. Időszámításunk előtt már több mint nyolcezer évvel rájött, hogy a megformált agyag égetéssel megszilárdítható, s azután benne folyadék is tárolható. A természetes, ásványi eredetű anyagnak (agyag) az új tulajdonságokkal rendelkező, más anyaggá való tudatos átalakítását tekinthetjük az anyagtudományok kezdetének. A történelem során, egészen a közelmúltig az alkalmazott és elméleti anyagtudományok művelői egymástól utakat követtek.
A régi korok kézművesei ("iparosai") voltak az anyagismeretek birtokosai. Tapasztalatuk, tudásuk fejlesztését a gyakorlat biztosította. A kerámiák, ötvözetek (bronz), vas megmunkálási módjairól a régészek csak a tárgyak elemzései során következtethetnek. Csak a könyvnyomtatás felfedezése utáni időktől kezdve tudjuk felmérni a korabeli anyagismereteket. Megállapítható, hogy az iparosok a XIX. század elején már jól ismerték az egyes anyagok sajátos tulajdonságait, s ezeket felhasználva hogyan lehet őket megmunkálni. Azonban a felhasznált munkamozzanatok magyarázatát nem ismerték, s így nem tudták előre látni, hogy bizonyos változások a feldolgozási folyamatban milyen hatással lesznek a termék tulajdonságaira. Vissza