Előszó
Felnőttem abban az udvarban, ahol az ország egyik karosszériamestere: Dege István kovácsolta, kalapálta hatalmas üllőin autók részeit, s hajlította, faragta a karosszériák favázát, kerekek...
Tovább
Előszó
Felnőttem abban az udvarban, ahol az ország egyik karosszériamestere: Dege István kovácsolta, kalapálta hatalmas üllőin autók részeit, s hajlította, faragta a karosszériák favázát, kerekek féküllőit az első világháborút követő években, s "száguldottam" negyvenöt kilométeres sebességgel a Vác felé tartó próbautakon, és ültem gyakran a minden időben recsegő-ropogó emeletes omnibuszon - az Andrássy úton az Állatkert felé gördülőn. Emlékeimben él fél évszázad hazai autóinak színe, formája és autóbuszainak botlasztó padlója, éktelen kerékdobja, kényelme és kényelmetlensége. Belenőttem az iparművészetbe, később az ipari formatervezés gondjába. Hirdettem, írásokban és előadásokon az ipari formatervezés korszerű igazát, tizenkét évig szerkesztettem az Ipari Művészetet, másfél évtizede bírálója vagyok formatervezők mindennapi munkájának, és egyebek között szorgalmaztam, szerveztem, katalógusát írtam Finta László Iparművészeti Múzeumban rendezett kiállításának, 1975-ben. Nem sokkal több ez, mint amennyi köze bárkinek lehet autóbuszainkhoz, ha nyitott szemmel, véleménnyel jár, közlekedik. Ez a több mégis: a tudatos értékelésé, felmérésé, vállalásé.
Az IKARUS gyár 1948-ban kétnaponként készített egy autóbuszt, most tizenkétezer-ötszáz autóbuszt gyárt évente, s terve szerint a következő öt évben ötven százalékkal növeli termelését, negyvenezerről hetvenezerre. Ez azt jelenti, hogy elöl jár mennyiségben az autóbuszgyártásban, s már minőségben is nemzetközi elismerések birtokosa. Az az iparág érte el ezt az eredményt, melynek létét a századfordulótól a közelmúltig sokan megkérdőjelezték, melynek létért-igazáért oly sok harcot kellett folytatnia s folyton bizonyítania termékeivel, eredményeivel. Finta László csaknem húsz éve formaadó tervezője az IKARUS-nak. Olyan példán mutatjuk tehát be az ipari formatervezést, mely az egyéni teremtő értelem s a kollektív munka társadalmi vonatkozásában is közismert, megbecsült, s a nemzetközi értékelésben sem jelentéktelen. Tanulmányukban felhasználtuk Finta László feljegyzéseit, korrekcióit.
Vissza