Építészet és társadalmi fejlődés I-II.

Előszó

I. kötet:
Az UIA XIII. Világkongresszusának elnöksége 1977. márciusában felhívással fordult a mintegy 90 nemzeti szekcióhoz, hogy tevékenyen vegyenek részt a világkongresszus előkészítésében.
Hangsúlyozta a felhívás, hogy akkor lesz eredményes ez a világméretű kongresszus, ha az egyes országok is elküldik raportjaikat a kongresszus témáiban.
A kongresszusi elnökség az alábbi témákat adta meg:
Főtéma: „Építészet és nemzeti fejlődés"
Altémák: I. Építészet és gazdasági fejlődés
II. Építészet és társadalmi-kulturális fejlődés
III. Építészet és technológiai fejlődés
IV. Építészet és az emberi települések fejlődése
V. Az építészek szerepe a nemzeti fejlődésben
A felkért főraportőrökre várt az a nehéz feladat, hogy a nemzetek véleményét összegezve, a világ építészei számára meghatározzák a célokat és elveket az elkövetkezendő évek munkájához.
A Magyar Építőművészek Szövetsége érezve a téma aktualitását és átérezve a szocialista országok felelősségét, hogy e kérdésben hallassa szavát - felkért 21 építészt, hogy fejtse ki véleményét a kongresszus témáiról.
A magyar építészek elhivatottságát bizonyítja» hogy 18 tanulmány érkezett be a MÉSZ felhívására, melyeket 1977. decemberében kiküldhettünk Mexikóba, a kongresszusi elnökségnek, ezzel meghatározó szereplőivé váltunk ennek a nagy jelentőségű nemzetközi eseménynek.

II. kötet:
1978. október 23-a és 27-e között, kilencven nemzetnek mintegy 500 000 tagját képviselve jöttek össze a küldöttek - építészek - Mexikóban, az Építészek Nemzetközi Szövetségének XIII. kongresszusán. A téma: Építészet és nemzeti fejlődés, ezen belül, ezt tárgyaló számos altéma - építészet és gazdasági-, kulturális-, technológiai fejlődés - építészet és az emberi települések, az építész szerepe a nemzeti fejlődésben. A raportőrök az építészeti alkotó és elméleti tevékenység kiemelkedő képviselői. Néhány név: Kenzo Tange, Rafael de la Hoz, Arthur Erickson, Enrique Penalosa Camargo, Kenji Ekuan, Gennadi Fomin.
A raportőrök a témavezetők, a jelenlévők pedig felveszik a gondolatok fonalát és készül a színes mexikói szőttes.
A nemzeti tagozatok már jó előre „otthon" is készülnek, tanulmányokkal, dolgozatokkal. Az összegyűjtött hatalmas anyag szinte megemészthetetlen, jóformán feldolgozhatatlan. Egy része válogatásban kongresszusi kiadványként is megjelenik. Hat magyar publikáció is a 18-ból.
A kongresszusi résztvevők száma több mint 6000. Nyilatkozatok, deklarációk, karták kavalkádja. Az elnöki emelvény mögött, három párhuzamos dia-vetítésre is alkalmas vászon, a tanácskozási napok többsége alatt vakfehéren világít. Nincs kép, rajz, a látvány világa távolmaradt. A tágas előcsarnokban improvizált kiállítások egyenetlen, ötletszerű módon.
Deklaráció, amely megerősíti a szervezetet létrehozó alapokmányt; a Vancouver-i ENSZ konferencia („emberi településekről") ajánlásait - majd pedig „felismeri", hogy a világ népességének szaporodása, a környezetrombolás, a társadalmi igazságtalanság - amelynek gyökere az embertelenség, az önzés -, az urbanisztika és az építészet számára új helyzetet teremt. Kinyilvánítja, hogy a kiegyensúlyozott és arányos fejlesztés egyetlen alapja azoknak a „szükséges és egyenértékű" feltételeknek a létrehozása, amelyek mind az anyagi, mind a szellemi elvárásoknak egyaránt eleget tesznek. Többek között ez jelöli az építészek felelősségét, akik résztvevői a koncepció-alakításnak és a megvalósításnak is. Vissza