Finom felületi mérések

Előszó

Részlet a könyvből:
BEVEZETÉS
1936-ban jelent meg Gustav Schmaltz-nak alapvető munkája «Műszaki felületismeret» címen. Ennek az akkor egészen új tudományágnak jelentőségére és fontosságára nézve idézek a könyv előszavából: «ezzel a könyvvel kísérletet teszek a mérnöki tudományok számára egy új kutatási terület körülhatárolására és tartalommal való megtöltésére.» Meg kell állapítanunk, hogy Schmaltznak ez a kísérlete sikerült és az azóta eltelt idő alatt a felületi simaság kérdése és annak vizsgálata meghódította az ipart, különösen a tömeggyártást. Hogy csak egy példát mondjak, egy 1949-ben megjelent keletnémet kiadvány a felületi simaságvizsgálatokról szóló bibliográfiájában 949 szakkönyvet és cikket sorol fel, mint különösen jelentősebbet.
A Szovjetunióban korán felismerték és mint minden ipari államban igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a felületi simaság kérdésének. Ezt bizonyítja a szabványosítás előrehaladt volta, a számos szovjet gyártmányú felület vizsgáló műszer (1. VI. részben) és a simasági kérdésekkel foglalkozó kutatók nagy száma. Hogy csak néhányat említsek, mindenek előtt V. M. Linnik akadémikus, akinek munkássága párhuzamosan halad Schmatzéval, továbbá Kiszeljov, aki az első profilométert konstruálta. Ammonn, Bodar, Misin és Levin mérnök a kérdés elméletével és simaságvizsgáló műszer konstruálásával foglalkoztak. Irodalmi téren V. A. Barun és P. E. Djacsenko munkái az ismertebbek. Vissza