Finnugor és török népek zenéje - 3 hanglemezzel

Előszó

Kodály Zoltán megbízásából Bereczki Gábor finnugor nyelvésszel 1958 és 1979 között kilenc, egyenként négy-hathetes, nyári népzenegyűjtőúton jártunk a Szovjetunió európai részének keleti szélén a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Zeneművészek Szövetsége kiküldetésében. Közép-Volga vagy Volga-Káma vidéknek is nevezik ezt a — mintegy 6—700 km széles — területet, amely nagyjából Moszkva magasságában, de attól félezer kilométerre keletre kezdődik és egészen az Urálig, azaz Ázsiáig tart. Ez a térség, több mint ezer éve, különböző irányból és különböző időben odasereglett népességek találkozási helye: finnugorok, törökök és szlávok éltek és élnek ma is egymás közvetlen közelében, sőt olyan mértékben összekeveredve, hogy az ottani Autonóm Köztársaságok határai csak hozzávetőlegesen tudják követni a nemzetiségek valóságos elhelyezkedését. Hagyományokban gazdag, soknyelvű és sokféle zenét őrző vidék ez, mely kifogyhatatlan anyagot kínál a kutatásnak.
Helyszíni munkánk — a leningrádi Fonogramm Archívum anyagának átnézése után — a magyar zenetudományt már régóta foglalkoztató cseremiszeknél kezdődött, majd a körükben szerzett új tapasztalatok is arra késztettek bennünket, hogy a gyűjtést — hacsak lehet — más népek zenéjére is kiterjesszük. így végül is a Mari, a Csuvas, a Tatár és a Baskír Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságban élő finnugor nyelvű cseremiszek, mordvinok és votjákok, valamint a török nyelvű baskírok, csuvasok és tatárok között — összesen 286 faluban — készítettünk magnetofon-felvételeket. Útjainkra mindig elkísért egy, az adott Köztársaság fővárosában működő kolléga is, aki megfelelő nyelvi és helyi ismeretekkel rendelkezvén, nagymértékben hozzájárult eredményeink eléréséhez. Együttműködésünk jeléül minden felvételünkről másolatot hagytunk náluk. Vissza