Finn nyelv

Előszó

A finn nyelv tipológiailag az un. agglutináló nyelvek közé tartozik, genetikailag pedig az uráli nyelvek finnugor ágába sorolható, a magyar távoli rokon nyelve. Legközelebbi nyelvrokonai a balti finn nyelvek (észt, inken, karjalai, lív, vepsze, vót) és a lapp. A magyar és a finn nyelvrokonsága elsősorban az ősi szókincsre vonatkozik (olyan ismert példák tartoznak ide, mint kala ~ hal, kolme ~ három, kasi ~ kéz, vesi ~ víz, páa -fej, poika ~ fiú stb.), valamint a grammatikai elemek közös eredetében mutatkozik meg (például az igei és a birtokos személyragok egyes elemeinek összetartozása, a névmások egyezése stb). Mivel a finnugor nyelvcsalád szétválása óta kb. hatezer év telt el, természetes dolog, hogy a két nyelv jelentős mértékben különbözik egymástól, beszélőik nem értik meg egymást (a magyar és finn rokonsági foka az indoeurópai nyelvek között pl. a portugál és a svéd egymáshoz való viszonyának felel meg). Nagyon sok közös vonás adódik a tipológiai rokonságból: az agglutináló nyelvek képzők, jelek, ragok segítségével fejezik ki a mondatbeli viszonyokat, sok esetragot használnak, gazdag a képzőrendszerük stb.
A finn nyelv a balti egységből, az ún. kései közfinn nyelvállapotból a legáltalánosabb vélekedések szerint az időszámításunk kezdete utáni évszázadokban vált ki (néhány tudós ezt az elkülönülést jóval korábbra helyezi). A finn népnév először Tacitus Germania című munkájában (i. sz. 98) bukkan fel, de ekkor ezzel a névvel még valószínűleg a lappokat illették. Az első finn nyelvemlékek a XVI. századból származnak, a finn írásbeliség megteremtője Agricola turkui püspök és hitújító (kb. 1510-1557) volt. Nevéhez fűződik az első finn ábécéskönyv (Abc-kiria, 1537-43 között), az első imádságoskönyv (Rucouskiria Bibliasta, 1544) és az Új Testamentum fordítása (Se Wsi Testamenti, 1548). A régi finn nyelv (vanha suomi) korszaka a XIX. század elejéig tartott, ezt követte az ún. korai mai finn (varhaisnykysuomi) korszak, amely során - a keleti nyelvjárások szerepének megnövekedésével - kialakult az új irodalmi nyelv. A mai finn nyelv (nykysuomi) korszakát az 1870-es évektől, az első finn író, Aleksis Kivi színrelépésétől számítják. Vissza