Fináczy Ernő pedagógiája

Előszó

Fináczy Ernő már egyike volt a legismertebb és legbecsültebb magyar pedagógusoknak, amikor a Magyar Paedagógiai Társaság 1903. január 21-i közgyűlésén tartott elnöki megnyitójában összefoglalta a magyar pedagógiai irodalom hiányait. "A mi különösen felötlik mindenütt, - mondotta - az a nagy, rendszeres és összefoglaló művek hiánya." Különösen négy irányban látja a magyar pedagógiai irodalom elmaradottságát. Mindenekelőtt "nincsen a tudomány mai színvonalán álló elméleti paedagógiánk", olyan tudományos kézikönyv, mely a pedagógia elméleti alapvetését összefoglalóan adja. Néhány ilyen munka volt ugyan, de "irodalmunk idevágó termékei közül már egy sem elégítheti ki a mai fokozott igényeket." A második hiány "egy kimerítőbb paedagógiai encyklopaedia hiánya". Továbbá "nem kevésbbé sürgős feladatnak" tartja a "a neveléstörténet kimerítő és tudományos kézikönyvének megirását." Végül "könyvtáraink és levéltáraink nevelésügyi emlékeit itt egybegyűjtve nem kell alkotnunk a Monumenta Hungariae Paedagogica című vállalatot."
Tehát ugyanakkor, amikor a hiányokat összefoglalta, egybe programmot is adott, sőt egyenesen a társaság feladatává tette annak megvalósítását, mert a Magyar Paedagógiai Társaság "széles e hazában az egyedüli szervezet, melynek főfeladata, hogy a nevelés problémáit a tudomány egyetemes érvényű elvei szerint vitassa meg s a tiszta elmélet mértékével lásson megoldásukhoz." Vissza